Az elhúzódó szenvedés szakaszába léptünk.
Íme egy rövid összefoglaló arról, milyen is az országvezetés. Annyira megszoktuk, hogy sokan azt gondolják, ez így normális. Pedig lehetne máshogy is.
1. Vénemberkormány
A kormányzatban fő téma lett, hogy mi az emberek (definíció szerint: fiatalok) helyes sexuális preferenciája, hogy hogyan illik viselkedni a parlamentben és a közintézményekben (meg kell adni a tiszteletet, de nagyon), mivel foglalkozzanak a diákok és mivel ne (tanulással, ne tüntetéssel), hogyan és mennyire sokasodjanak a magyarok (a gyerekek és unokák számával egyenesen arányos a boldogág), régi dicső idők hogyan jönnek vissza (vármegyék, főispánok, egyház szerepe, Magyarország középhatalom). Orbán Viktor úgy beszél és totyog, hogy ehhez képest Torgyán József igazságot kereső akrobata volt, Kövér László pedig a világtól elszakadt zsémbes vénember archetípusa. Vénemberkormányunk van.
2. Kóklerkormány
Egyszerűen nem lehet felsorolni, mennyi területen béna, sőt káros a kormányzati gazdaságpolitika, amely már rövid távon is az ország és az emberek elszegényedéséhez vezet. A régióban legdrágább benzinár, a szocializmusban-sem-látott áruhiányok, a raktárakban eladatlanul álló kukorica, a spóroló cégeket megbüntető energiaszolgáltatók, szomszédos országokban intézett hétvégi nagybevásárlások, a mesterségesen feltornázott ingatlanárak csak a felszín. A mindenkit megnyomorító, munkát és fogyasztást drasztikusan büntető adópolitika, az alapvetően téves támogatási rendszer és a külsősök számára elképzelhetetlen mértékben központosított állami döntéshozatal megölte a magyar gazdaságot. A magyar gazdaságpolitikusok nem értenek ahhoz, amit csinálnak. Kóklerek.
3. Önzőkormány
Olyan kormányunk van, ami hangosan és szünet nélkül hirdeti, hogy a magyarok és Magyarország érdekében küzd. Van ebben igazság, de a lényegről természetesen nem beszélnek: Nem ez az elsődleges prioritás. A mindent megelőző legfőbb szempont a hatalom megtartása. Ez az elsődleges, ezért minden más beáldozható. A magyar emberek és Magyarország is, simán.
4. Kispályáskormány
A kormányzásból mára már teljesen mértékben hiányoznak a nagyformátumú politikusok és szakemberek, az országjobbítók. Nyomuk sincs, pedig a magyar történelem számtalanszor bizonyította, hogy csak ők tudják átlendíteni Magyarországot a nehézségeken. Vízió nélkül sodródunk az olyan szuperfontos területeken, mint pl az oktatás. Rendszeresen rosszul mérjük fel az irányokat a gazdaságirányításban. Jellemzően kispályás, a pénz bűvöletben élő emberkék viszik az országot.
5. Aranyhalkormány
Az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem és az innováció a jövő alapja. Az első háromnak még önálló minisztériuma sincs, az utolsón pedig csak pénzosztást értünk. Az ország vezetése nem foglalkozik a jövővel (odáig jut el, hogy „legyünk többen”, miközben ebben senki nem hisz, még a szűk értelemben vett kormányzat sem). Mindig a jelent kell megoldani. Mintha nem is fognák fel, hogy van olyan, hogy jövő. Aranyhalak.
6. Nemjófejkormány
A teljes külpolitikánk a macsó minden-áron-érdekérvényesítés elvére épül. Jól hangzik. Egyszer. Kétszer. De állandóan már nem annyira. Ezért utálnak minket annyi helyen. Magyarország erőszakos, csak a saját érdekét nézi, mindenkin átgázol. Pedig a világ olyan, hogy megvan a helye az erőszakosságnak, törtetésnek és a jófejségnek, önfeláldozó kooperációnak is. Pont úgy, mint a hétköznapi emberek magánéletben. Magyarországnak ma már nincsenek meg a régi barátai, de egyre több helyen bukkannak fel a "magyarellenes támadások", az orosz párhuzamra kommunikált hungarofóbia.
7. Merevkormány
Európa legnagyobb hatalommal rendelkező kormánya és miniszterelnöke lassú és merev. Úgy tűnik, hogy egy este alatt írnak meg és fogadnak el kulcsfontosságú törvényeket, de ez a kapkodás is csak a bénultság jele. A kormányzati kulcsemberek lemondása (pl Varga) vagy a nyilvánvalóan rossz intézkedések visszavonása fel sem merülhet, csak elsöprő kényszer esetében (emlékezzünk a benzinsapkára: fokozatos kivezetés lesz!, januárig biztosan marad!, fél óra múlva megszűnik!). A kormány saját struktúrájának és döntéseinek a rabja.
Ez a blog azt mondja, hogy jó eséllyel az Orbán-rendszer utolsó fázisába értünk. Nem a végnapjaiban, mert az utolsó fázis nagyon elhúzódhat. Olyan időszak jön, amiben szinte senkinek nem lesz sok öröm/siker/köszönet.
Persze láttunk már csodákat. Szinte-csodákat. Lehet feltámadás, lehet nagy szerencse. Orbán megrázhatja magát és újraépíti a rendszerét. A világgazdaság olyat fordulhat, amiből érdemeink ellenére jól jövünk ki és tényleg beérjük Svájcot, de legalábbis megállítjuk a leszakadásunkat. Magyarország középhatalommá válik. Minden lehet. De nem valószínű.
