Az izraeli terrorral kapcsolatos legfőbb tanulság alig hangzik el.

Szinte mindegy, hogy 80 vagy 3.700 évvel ezelőttről kezdve próbáljuk megérteni, Izrael helyzete pont ugyanolyan bonyolult. Valószínűleg ez az oka, hogy a nagy többség nem is próbálkozik (mármint a megértéssel), csak odaáll valamelyik oldalra (magyar ember érthető módon általában Izrael mellé).

Úgy tűnik, az oldalválasztás után már nincs helye finomhangolásnak, legalábbis a politikusok között: mind ugyanazt mondják. Ami ugye nem feltétlenül logikus, amikor a helyzet olyan bonyolult, ahogy az elején mondtuk.

Talán ez az oka, hogy a sok elemzés és vélemény alig-alig említi a legfőbb tanulságot.

Mert érthető, hogy Izrael szuverén állam és senkinek nincs joga megmondani, hogyan védje meg magát.  Érthető, hogy a félelem és a bosszúvágy által táplált reakciót józan oldalról igenis megtámogatja az elmúlt idők békés kísérleteinek nyilvánvaló sikertelensége. Érthető a hozzáállás, hogy erőt kell mutatni - hiszen ez a politika alaptétele. 

Végülis még az is érthető, hogy „ezek állatok és ennek megfelelően fogunk cselekedni” (we are fighting human animals and we are acting accordingly).

Hogy mi a helyes, azt senki sem tudja biztosan. De azért mégis van valami, ami biztosan tudható. Erre mondja ez a bejegyzés, hogy a „legfőbb tanulság”, ami „alig hangzik el”:

Az erőszak erőszakot szül és kard által vész, aki kardot ragad.

Hogy ebből mi következik, abba szörnyű belegondolni.