Az adózás csak egy rossz beidegződés, amit a múltból hozunk magunkkal.

Az adóknak alapvetően két funkciója van. Egyrészt biztosítják az állam bevételeit, illetve azok egy jelentős részét. Másrészt szabályozó funkciót töltenek be. Ilyen például, amikor magas fogyasztási adót terhelünk az alkoholra vagy a cigarettára és az adó kisker árba beépülve elkedvetleníti az embereket az egészségtelen termék fogyasztásától. Vannak persze olyan fogyasztási cikkek, amelyek forgalma érzékenyebb az áremelkedésre és vannak olyanok, amik kevésbé (vagy alig). A szabályozó logika azért általában jól működik. Hasonlóan hatnak az adókedvezmények (pl alacsony áfakulcs egyes élelmiszerekre) és persze a vámok is.

Tehát az egyes termékekhez vagy tevékenységekhez kapcsolódó adóteher befolyásolja az emberek viselkedését. Az adók ilyenkor büntetésképpen működnek. Olyan ez, mint a gyorshajtásért kirótt bírság. Lehet gyorshajtani, csak drága dolog. Fizess többet vagy ne csináld! Egyszerű közgazdasági összefüggés, világos logika.

Éppen ezért érthetetlen, hogy ma Magyarországon és a nyugati világban mindenhol rendkívül magas adóval sújtják a munkát. Ma itthon egy munkavállaló a rá szánt bértömegének kevesebb, mint 60%-át viszi haza, azaz némi leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy több, mint 40% adó terheli a munkavégzést. Más országokban sem sokkal alacsonyabb ez a kulcs. Azt gondolhatjuk, hogy a kormányok direkt el akarják venni az emberek kedvét a munkától. Ha nem is szándékosan, de sikerül nekik. Európa egyik legkomolyabb problémája, hogy az emberek nem akarnak dolgozni.

Az összefüggés még jobban érthető, de a munkáltató szempontjából nézzük. Ma egy vállalkozás tulajdonosa igencsak meggondolja, hogy felvegyen-e munkavállalót. Ennek oka, hogy a munkaerő irreálisan drága, elsősorban az adók miatt. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kisvállalkozások a legritkább esetben tudnak tovább növekedni, pedig gyakorlatilag minden politikus és minden közgazdász egyetért abban, hogy ez kívánatos lenne.

Az elmúlt 100 évben sok dolog félrement. Az egyik az a természetesnek vett elv, hogy a munkából származó jövedelmet meg kell adóztatni. Nem kell, sőt káros.

Az nem érv, hogy mindenhol így megy, hiszen mindenhol ugyanebből van a probléma. Az nem érv, hogy a költségvetésből (és a nyugdíjrendszerből, stb) hiányozna ez a bevétel, mert pont az lenne a szakpolitikusok dolga, hogy kitalálják, honnan vadásszák be az így kieső összeget. Nem bevándorlókra, hanem új gazdaságra van szükség. A munkát fel kell szabadítani, hogy érdemes legyen dolgozni és érdemes legyen dolgozókat alkalmazni. Ez lenne a valódi munka alapú társadalom.