Sokminden számít, csak az nem, ami a leginkább kellene, hogy számítson. 

Sokan vannak, akik elégedettek a kormány bevándorláspolitikájával.

Sokan vannak, akik jónak tartják a kormány családpolitikáját.

Jónéhányan támogatják a kormány külpolitikáját, mondván, biztos tudják, mit csinálnak.

A társadalom egy érzékelhető része üdvözli a kormány kultúrpolitikáját.

Az egyházpolitika haszonélvezői döntő többségben támogatják a kormány egyházpolitikáját, igaz ez összességében kisebbséget jelent a magyar társadalomban.

Az emberek jó részét hidegen hagyja az agrárpolitika, honvédelmi politika, innovációs politika és jópár szakpolitika, mert nem érzik magukénak a témát, nem értenek hozzá. Nem is akarnak véleményt alkotni arról, ezeken a területeken vajon jól teljesít-e a kormány.

Még olyan is van (nem sok), aki azt gondolja, hogy a kormány a körülményekhez képest jól kezeli az egészségügy, az oktatás és a környezetvédelem kérdéskörét és stratégiailag is jó irányt mutat ezeknek.

De csak a legelvakultabbak hiszik, hogy a gazdaságpolitikában jó döntések születnek. Az infláció-kezelést, a mindenféle támogatási rendszereket, az adózási kérdéseket, a költségvetési egyensúly kezelését, az egészség- és nyugdíjbiztosítást, a pénzpolitikához való viszonyt  (hogy csak párat említsünk) és úgy általában a válságkezelést a totális bénázás jellemzi, nagy titkolózás mellett. Úgy tűnik, kóklerek irányítják a magyar gazdaságot. A magyar emberek az elszegényedés felé menetelnek, Magyarország feléli/felélte a jövőjét.

Az Orbán-jelenség természetét és Magyarország állapotát mi sem mutatja jobban, hogy fel sem merül (még az „ellenzékinek" mondott sajtóban sem) Varga Mihály és Nagy Márton menesztése. Nagy baj lesz ebből. It’s the economy, stupid.

Csak egy ötlet: Tegyünk ársapkát a luxustermékekre. Sokan szeretik őket, rövid távon népszerűséget hozhat.