Nem úgy, ahogy mondják.
Sokféle infláció van. A tankönyvek szeretik ezeket külön részletezni. Arra már elfelejtik felhívni a figyelmet, hogy a valóságban ezek egyszerre jelentkeznek, az infláció sohasem tisztán egy hatás eredménye. Éppen ezért az infláció elleni küzdelemnek egy jól összeállított csomagnak kell lennie. Ha valaki egyszerű megoldást kínál, akkor jobb, ha tudjuk, hogy hazudik propagandát hallunk.
Az EU-rekorder magyar inflációnak is több oka van és a kezelése sem lehet egyszerű. Hogy egy példát mondjunk: Nyilván nem sokat lehet az ellen tenni, hogy a dráguló energia miatt minden termelés és szolgáltatás ára megnő. A magas energiaárak Európa relatív elszegényedését jelentik, amire természetesen semmiféle árfigyelő oldal nem nyújthat megoldást. Más hatások ellen igenis kellenek a kormányzati/jegybanki intézkedések.
Érthető, hogy a magyar inflációra központi figyelem irányul. Az emberek érzik, hogy a bevételük és a vagyonuk elpárolog.
Ez a blog azt állítja, hogy a magyar inflációt nem lehetett érdemben csökkenteni, nem lehetett elkerülni és nem is lehetett cél a megállítása. A félreértések elkerülése végett gyorsan ide is írjuk: Az infláció-ellenes intézkedések nem fölöslegesek, csak kis mértékben tudják kezelni a problémát.
Ahogy fentebb írtuk, az infláció mindig sok-sok hatás eredménye. A magyar inflációnak van egy markáns, meghatározó eleme, ami ellen nem lehet küzdeni. Ez a nyugati árakhoz való közeledés, ami a nyitott gazdaság elkerülhetetlen következménye.
A magyar infláció természetéről tényleg könyvet lehetne írni. Ennek a bejegyzésnek egyáltalán nem célja a részletes elemzés. Egyszerűen csak arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a korábbi „kevesebbet keresünk, de olcsóbb is itt élni” utcai bölcsesség nem evidens, nem jelent egyensúlyi állapotot.
Kis kitérővel két dolgot tisztázunk: 1. Az árak közeledése természetesen nem azt jelenti, hogy a Bükkalján ugyanannyiba kerül egy éttermi főfogás, mint a spanyol tengerparton (mert a hely számít, ahogy egy ingatlannál is). 2. Nem azt állítjuk, hogy normális, ami Magyarországon történik. A megborult helyzetet jól mutatja, hogy ma a Bükkalján ugyanannyiba vagy többe kerül egy éttermi főfogás, mint a spanyol tengerparton.
A magyar árak közelítenek a nyugati országok áraihoz és ez természetes folyamat (hogy ezt eddig miért nem éreztük, az más kérdés, külön bejegyzést vagy talán annál nagyobb terjedelmű elemzést érdemel). Nem azon kell dolgozni, hogy ezt megállítsuk, mert természet törvényei ellen küzdenénk. Az alacsony árak biztosítása nem is lehet cél (az a szocializmus célja volt).
A magyar ember éppen rohamléptékben szegényedik. Megoldás erre csak az lehet, ha a jövedelmét növeljük meg. Arról kellene beszélgetni, hogy ennek mi a módja. Esetleg arról, hogy infláció/jövedelem témakörben igazából mi történt az elmúlt 15 évben és mit tervezünk a következő 15-ben. Küzdeni kell, persze. Csak nem mindegy, mi a cél.
