Egyetlen elem megmutathatja, hogy a kormányzat komolyan gondolja-e.

A gazdaságot csak úgy lehet belökni, ha az iskolák is újraindulnak. Máshogy nem.

Egyes járványügyi intézkedéseket sokan már az elejétől kezdve félreértenek. Az egyik ilyen az iskolák bezárása, amire nem azért volt szükség, hogy „az én gyerekem ne betegedjen meg”, hanem azért, mert az összezárt gyerekek az egész társadalmat elérő vírus-újraelosztó központot képeznek. Valaki beviszi otthonról (akinek az apja pl biztonsági a repülőtéren) és egy-két nap alatt harminc családban jelenik meg a betegség, egy hét alatt pedig többszázban.

Talán emlékszünk, hogy március elején Orbán Viktor ezt elsőre nem értette meg (ösztönös reakciója a tanárok fenyegetése volt – ez hosszú távon még vissza fog ütni), több nap is ráment, mire korrigált.

A héten a sajtó a maga összevisszaságában tudósított arról, hogy számos országban lazítanak a szabályokon, ezzel párhuzamosan Orbán Viktor is újranyitásról kezdett beszélni. Látni kell, hogy bármennyire is szigorúnak érezzük a kijárási korlátozást, Magyarországon eleve egy igen laza szabályozás van érvényben, amit a szankcionálás szinte teljes hiánya (a legkirívóbb esetek kivételével) még lazábbá tesz. Lehet, hogy mindenhonnan az ömlik ránk, hogy „ne lépj ki az ajtón”, de ez csak kulturális kérdés, nem törvényi elvárás (kivéve egyes túlbuzgó, jogérzék nélküli polgármesterek időszakos teljhatalma).

Nem csak Spanyolországhoz vagy Olaszországhoz képest, hanem a szomszédos és sokat hivatkozott Ausztriához képest is nagy a magyar kijárási szabadság. Amikor ezek az országok lazítanak, még mindig nem érik el a magyar elvárások könnyedségét.

A legfontosabb, e blog által végig hangsúlyozott elem, hogy soha-sehol nem volt megtiltva, hogy az emberek dolgozni menjenek. Aki nem ment dolgozni, annak ez egyéni döntése volt (vagy főnöke döntése, de biztosan nem a jogszabályokhoz történő alkalmazkodás miatt). A gazdaság újraindítása tehát Magyarországon nem azt jelenti, hogy a kormány (lazítva a kijárási korlátozáson) mostmár lehetőséget teremt arra, hogy mindenki dolgozhasson, hiszen a munkába járásnak jogszabályi korlátja eddig sem volt.

A belengetett lazítás és gazdasági újraindítás így főként csak olyan összehangolt kormányzati kommunikációt jelenthet, ami a munkábajárás fontosságát hangsúlyozza és ösztönzi. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az újraindításhoz nem kell törvény, elég csak beszélni róla.

Egyetlen érdemi elem van, ami tényleg akadályozta a munkavégzést, akár munkahelyen, akár otthoni munka keretében történik az. Ez pedig a gyerekőrzés/-nevelés/-tanítás.  Március közepétől családokra nyomták ezt a sokszor teljes embert követelő feladatot. Hogy menjek dolgozni, ha otthon van a 9 éves gyerek? Ki fogja ellátni, ki fog vigyázni rá, ki fog tanulni vele?

Amíg az iskolák nem nyitnak, addig nem indul a gazdaság. Az óvodák logikája ugyanez, csak egy kicsit különböznek járványterjesztési veszélyüket tekintve.

Természetesen szó sincs arról, hogy az iskoláknak ugyanúgy kell indulniuk, mint a bezárás előtt. Erre kell a kormányzatnak új szabályokat hozni. Pontosakat, szigorúakat, betarthatóakat és hatékonyakat.

Nem nehéz belátni, hogy a járványhelyzet a március közepén fennállónál nem lett kevésbé fenyegető. Akkor nem véletlenül döntöttünk az iskolák bezárása mellett. Az ellentmondást kár lenne tagadni. Kérdés, hogy Orbán a maga meggyőző erejével tényleg le tudja-e nyomni az emberek torkán az iskolák újraindítását. Meg meri-e próbálni? Az is kérdés, hogy jó ötlet-e ez egyáltalán? Ami biztos: Működő iskolák nélkül a gazdaság belökése csak duma marad. Igaz, néha a duma is elég valamire.