Különösen az országok vezetőinek nem.

Nem jól csináljuk a dolgokat. Nem csak Magyarországon - egész Európában.

Jó példa az új „angol” vírusvariáns. Mit tudunk róla? Azt, hogy van ilyen. Mert valahol Britanniában egy kutató domborítani akart egyet és felfedezte. Azt a konkrét egyet. Persze, jól tette. Hasznos, hogy kutat.

De hány vírusvariáns van összesen?
Hány képződik havonta? Hetente? Naponta?
Meddig aktív egy variáns?
Mitől lesz egy variáns félelmetesebb, mint egy másik?
Mit jelent, hogy gyorsabban terjed? Minél gyorsabban?
Gyorsabban vagy megállíthatatlanabbul? Nem ugyanaz.
Nálunk a kerületben melyik variáns van? Hány van belőle? Azok lassabbak tényleg? Veszélytelenebbek?
Egyáltalán, az emberi szervezet különbséget tesz az új angol variáns és a régebbi, nem angol variánsok között? Mind a 4500 variáns között különbséget tesz? Az a régi 4500 már mind le van elemezve és össze tudjuk hasonlítani, hogy melyik fut gyorsabban?
Melyik variánsba hányan halnak bele? A magyar variáns a leghalálosabb, azért van itt rekord mennyiségű halott? Akkor miért nem a britek blokkolnak minket, miért mi őket?
Tényleg azt gondoljuk, hogy a felfedezést bejelentő ország izolálásával megússzuk az új variánst? 

Nem tudunk semmit. Senki nem tud semmit. A WHO sem, nyugodjunk bele. A WHO már bizonyított.

Illetve van valami, amiben biztosak lehetünk: Tudjuk, hogy az országhatárok lezárásával megöljük a gazdaságokat. Megöljük a szállítási útvonalakat, az üzletkötéseket, a világ működését. 

Van úgy, hogy a krimiben feszült a hangulat és amikor a huzat becsapja az ajtót, mindenki összerezzen. A gyengébbek (általában: nők, de azért ez nincs alkotmányban rögzítve, még Magyarországon sem) sikítanak is. A britek által választott kormányzat becsinált az ajtócsapódástól és ész nélkül lezárta fél Angliát. Ezek után egy holland/magyar/spanyol/olasz/német kormány nehezen mondhatja, hogy ő nem állítja le a brit repülőket és kamionokat. Elindul a láncreakció. Aztán a kamionosok verekedni kezdenek a határon, a londoni üzletekben pedig elfogy az élelmiszer. 

Európa egyre jobban bezárkózik, mert újabb variánsok kerülnek elő. Terjednek tovább, még több variáns lesz, már a városok is bezárkóznak és az utcák is. Végül mindenkinek csak az a fagyasztott lazac lesz, amit maga állít elő otthon. 

Észre kellene venni, hogy az Európán belüli határzár nem a megoldás, hanem lassan maga a probléma. A határzár mára teljesen értelmetlenné vált (és ennek semmi köze a variánsokhoz), sőt értelmetlen volt már szeptember 1-én is, amikor Magyarország bevezette. És azóta egyre szigorúbb lakatok kerülnek mindenhová Európában.

Látjuk, hogy a politikusok imádják lezárni a határt. Ez félelmetesebb, mint a vírusok.

Pedig mindegy, hogy a határ melyik oldalán állok, pont ugyanannyira terjesztem a betegséget (ami már mindenhol ott van - inkább az számít, hogy hogyan viselkedem ott, ahol vagyok). 

Értelmezhetetlen új variánsok várható tömkelege miatt pedig nem kellene pánikolni. Látom én, hogy a kormányfők idén nem tudtak síelni, ráadásul nem szoktak hozzá a kemény melóhoz és kivannak idegileg. De legalább belegondolhatnának, hogy fél Anglia lezárása automatikusan továbbterjed.

A határlezárás maga is egy vírus, pontosabban egy rossz mém. Szép példa, hogyan lehet pánikot kelteni és kárt okozni vele. A Britek szépen lassan kinyírják magukat. Ugye mi okosabbak vagyunk? Azok vagyunk?

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy nincs új variáns, nem is arról, hogy nem kell a vírusoktól félni vagy minden lehetséges módon védekezni ellenük. Arról szól, hogy nem kellene ész nélkül kapkodni. Arról, hogy Európa belső határainak lezárása tejesen értelmetlen, különösen az értelmezhetetlen, definiálatlan, mostantól várhatóan hetente felbukkanó „új variánsok” miatt. És egyébként is: Mindenkinek jobb lenne, ha a politikusok nem szoknának rá, hogy könnyen zárogathatnak. Ne felejtsük el, a világháború is úgy kezdődött, hogy az emberek elfogadták, sőt szükségesnek hitték azt, amit a hülye vezetőik napról-napra rájukszigorítottak.