A kormányokat le lehet váltani, de a nemzetközi szervezeteket nem?
Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a világháború óta a mostani, koronavírusos lesz a legnagyobb globális válság. Az egyéni (értsd: országos szintű) védekezés és kárenyhítés lehetséges, sőt elengedhetetlenül szükséges is a „mindenki tegye meg, amit tud” elve alapján, de igazi, hatékony megoldást a világszintű problémára csak világszintű, összehangolt cselekvéssel lehet (lehetne) adni. Orvosi és gazdasági értelemben egyaránt.
Eleve nem lenne ekkora balhé, ha időben megtörténtek volna a globális járványügyi intézkedések. De nemhogy időben, hanem szinte egyáltalán nem voltak/nincsenek ilyenek, a mai napig sem! Csak agyonmagyarázott WHO-ajánlás arra, hogy ne viseljünk maszkot – köszönjük a tanácsot.
A múlt században közepén, pontosan az előbb említett világháború miatt a világ ráérzett arra, hogy nemzetközi intézményekre van szükség. Így jött létre a többek között a WHO is. A hidegháború nagyhatalmi csatái, később az amerikai dominancia, majd Kína különutas felemelkedése bedarálta ezeket a szervezeteket, hatalmi játszmák bábszínházává süllyesztve az eredetileg is gyenge lábakon álló, de értelmes szándékkal létrehozott nemzetköziséget.
Ma azt látjuk, hogy az USA Kínát okolja a járvány eszkalálódása miatt, mondván, a világ legnépesebb országa elhallgatta, titkolta a veszély valós mértékét. Kína természetesen az Egyesült Államokat teszi felelőssé. A különböző járványügyi szervezetek hatalmi taktikák miatti leépítésével, a szakértők ellehetetlenítésével, munkából való kivonásával vádolja, és ez csak a legenyhébb verzió.
A sajtó közben arról cikkezik, hogy Kína egyszerűen kilóra megvette a WHO embereit, akik így a járvány előrehaladott állapotában is teljesen megtévesztő értékelést adtak a kínai helyzetről és sikerekről.
Abban mindenki egyetért, hogy nem kellene itt tartanunk. A WHO azért lett létrehozva, hogy ne tartsunk itt. A WHO alkalmatlan. Csak egy értelmetlen, haszontalan, régóta-itt-van-ezért-biztosan-van-létjogosultsága-pedig-nincs szervezet.
Minden összeomlás esély is egyben. Esély a sok munkával járó újrakezdésre. Esély, hogy ami létrejön, az jobb legyen, mint korábban, mégha meg is izzadunk a felépítésében. Mi lenne, ha alakulna egy potens járványügyi világszervezet? Nem egy megreformált WHO, hanem egy új, erős fellépésre képes, önálló testület, soha-nem-látott jogosultságokkal?
Kormányunk szeret innovatív megoldásokkal előállni, szereti osztani az észt nemzetközi szinten is. Előállhatnának egy koncepcióval, hátha elismerést kapnának a világ közvéleményétől. Nem jönne rosszkor, egyébként. Ja, hogy ez a kormány nem az a kooperatív-fajta? Attól még megfontolhatnák, nem lehetetlen.
Nem lehetetlen? Elképzelhető, hogy a mostani 40-50-60-70 évesek annak tartják. Korosztályok, akik már csak azt keresik, hogy mit-miért nem lehet, hiszen csak a saját érdekeiket nézik és egyébként is belefáradtak/belekényelmesedtek az évtizedeikbe. A történelemben soha nem ők voltak az innováció és a fejlődés motorjai. A mindenkori öregek megannyi, mára megvalósult vívmányt utópiának tartottak. Fiatalok, ne hagyjátok leugatni magatokat! Rajtatok múlik, hogy a koronavírus elmúlásával minden marad-e a régiben. Nem lenne jó.
