Rosszkedvünkre a megoldás: le kell szokni.
Régen azt mondták, hogy „Legyél tájékozott!”. Nézni kell a híradót, hallgatni a rádióban a híreket, olvasni a hírújságokat, pörgetni a hírportálokat. Régen volt. Ma máshogy szól a jótanács.
1. Közhely, hogy a világ kicsi lett. Elér minket minden pillanatban, szinte azonnal. Érkeznek a push-üzenetek a telefonra, pörög a twitter, a facebook. Naponta sokszor ellenőrizzük, hogy mi történik körülöttünk. A index.hu nem tud elég gyorsan frissülni, hogy kielégítse a hírigényünket. Szinte függők lettünk. Híreket akarunk, azonnal, minden mennyiségben.
2. A hírportálok versenyeznek a figyelmünkért, ezért naponta megszámlálhatatlan „rendkívüli”, „breaking news” vagy simán csak „fontos” hírt küldenek felénk, a lehető legdrámaibb hangnemben, akkor is, ha a hivatkozott történés teljesen jelentéktelen.
3. Nem csak úgy érzékeljük, hanem a világ tényleg rosszabb hely lett, mint régen. Felelős emberek beszélnek arról, hogy bármikor lehet újabb, az előzőnél sokkal keményebb vírushelyzet, bármikor kitörhet a harmadik világháború, a klímaváltozás kezelhetetlen. Az atomegyezményeket felmondják, a világrend épp átalakulóban, az iszlám radikalizmus megvetette a lábát Európában, küszöbön az újabb afrikai menekülthullám. A politikusok pedig idegesítőbbek, mint valaha. Nem is sorolom tovább.
A fentiek eredménye, hogy a hírek tönkretesznek minket. Ránkömlik a mocsok, ráadásul függők lettünk tőle. Félelmetesnek látjuk a jelent, reménytelennek a jövőt és eredménytelennek a múltat. Itt, a rohamosan szegényedő, lepusztuló Magyarországon még az átlagosnál is rosszabb a helyzet.
Hogy a világ bajaira van-e elfogadható megoldás, azt nem tudom. A sajátunkra egyszerű: Nem szabad híreket olvasni, legalábbis sokkal-sokkal kevesebbet. Nem vicc. A „kevesebbet kellene dohányozni”, „kevesebb alkoholt kellene inni” életmód-tanácsok mellé fel kell venni egy legalább ugyanolyan súlyú újat: "Ne olvasd a híreket!"
A baráti beszélgetésekben felmerülő „Hallottad, hogy…” kezdetű felvetésekre egyetlen helyes válasz van: „Én már nem is olvasok ilyeneket, csak nagyon ritkán.”
Ez a blog (tartva magát saját tanácsához és segítve az olvasókat a leszokásban) bezárja magát, legalábbis egy időre biztosan.
