Kilenc gondolat „az USA történetének egyik legijesztőbb fejezetével”* kapcsolatban.
1. Nem csoda, hogy könnyű támogatókat találni a trumpizmushoz és így a Capitolium ostromához. Több, mint 20 éve beszélünk arról, hogy - bár a kapitalizmus/globalizáció mostani formáját sokan a fejlődés legjobb útjának tartják - a nyugati világban tömegek kerültek reménytelen helyzetbe, illúzióvesztett állapotba, rengeteg ember érzi úgy, hogy régen a hozzá hasonlóknak jobb/könnyebb/biztosabb élete volt. A „fehér amerikai férfi” kiváltságos helyzetének megrendülését és általában a nyugati fehér ember egyeduralkodói voltának megszűnését drámának élik meg, miközben (vélt vagy valós) saját lecsúszásukkal szembesülnek. Nem sokat segít, ha ezeket az embereket csőcseléknek vagy terroristának hívjuk. A probléma gyökerét kellene kezelni, nem a tüneteket.
2. Trump igazi politikus, a rossz értelemben: A hatalom számít neki, meg akarja szerezni minden áron. El lehet ítélni ezért, de látni kell, hogy viselkedése érthető, mondhatni normális – magához illetve a történelmi párhuzamokhoz képest. Ha nem akarunk ilyen embert az ország élére, akkor nem kell megválasztani – ennyi előnye van a demokráciának. Ehhez képest rengeteg-rengeteg szavazatot kapott most is. Trump nem különleges és nem is valami hiba a gépezetben (mint az Öszvér Asimov alapítványában). A trumpokat gyorsan kitermeli a rendszer. Megakadályozni csak úgy lehet, ha magát a rendszert állítjuk másik pályára.
3. Egészen elképesztő volt látni az élő közvetítés stúdióbeli kommentátorait a CNN-en. Úgy beszéltek a Capitoliumba behatolókról, mint a gyarmatosítók az afrikai vademberekről. Nem arról van szó, hogy nincs ekkora szakadék a két társadalmi réteg között, hanem éppenhogy az a lényeg, hogy van. Az elit csak mocskos tömeget lát, nem pedig egy rosszul működő társadalmit rendszert és annak áldozatait. A mocskos tömeg pedig úgy érzi, használták-kihasználták és most eldobják - pedig nemrég még ők akarták ezt a világot.
4. Találtak bombát a környéken (?), betörtek néhány ablakot, összetört pár bútor, valami sámánfejű bohóc masírozik a szent falak között. Ezek a hírek, a fő képek. De a közvetítéseken, a képek többségén viszonylag nyugodt, hétköznapi embereket látni. Rossz helyen vannak (bent az épületben), de nem baseballütővel és bokszerrel verekedő, mindent felgyújtó tömeg. Ha ezen így ki van akadva az amerikai elit, akkor értjük, hogy miért nem értik Magyarországot. Nálunk kő kövön nem maradna hasonló helyzetben.
5. „Az erőszak nem megoldás.” Tényleg ezt hallom minden amerikai csatornán? Pont ők mondják? Hihetetlen.
6. Nem jól, nem jókor és valószínűleg nem jó cél érdekében, de íme az amerikai polgár, aki kiáll a véleményéért, megostromolja a Capitoliumot. Magyarországon egy hang sincsen soha, akármilyen jogokat vesznek el az egyszerű emberektől, mert itthon az az erény, ha tűrni tudunk, ha még egy kicsit kibírjuk, ha ismét (és állandóan) áldozatot hozunk ilyen-olyan értelmetlen (vagy simán csak elérhetetlen) cél érdekében. Itt az elitnek nincs mitől félnie.
7. Hol a fenében voltak a rendőrök/titkosszolgálatok? Tényleg ilyen könnyű ekkora botrányt csapni?
8. Ha ezek után 2022-ben vagy 2026-ban vagy később bármikor az választásokat elveszítő orbánisták megrohanják a parlamentet, mit fog mondani Biden (illetve az akkori amerikai kormány)? Hogy Magyarország banánköztársaság és be kell avatkozni? Vagy nem kell beavatkozni, mert reménytelen? Vagy simán csak kiállnak és elítélnek minket, felsőbbrendűen magyarázva, néhány gazdasági megtorló intézkedéssel fűszerezve? Nem lesz könnyű hitelesnek maradni. És mit mondanak, ha mégsem lesz roham? Hogy Magyarország jobb hely, demokratikusabb hely, mint az USA? Elismernek majd minket?
9. Idén és jövőre mitől lenne más a világ, mi fog változni? Jobb, ha megszokjuk?
*„one of the most frightening episodes in US history” -CNN