mi nem haldoklunk

mi így élünk

mi így élünk

Az EU tehet mindenről

2022. december 28. - p.a

 ingyenebed.jpg

Az eredeti brüsszeli koncepció hibás volt. Történelmi folyamatot építettek rá és így a történelem félrecsúszott.

Magyarország mai állapotáért, szinte reménytelen helyzetéért természetesen a mindenkori országvezetés a felelős, illetve valahol, nagyon alapvető szinten maga a magyar nép (pontosabban a magyar szavazók), de kettőt hátralépve láthatjuk, hogy minden rossz okozója, az ősbűn nem más, mint az EU esztelen, kezdetektől következetesen, ellentmondást nem tűrően végigvitt támogatási politikája.

A Brüsszelből diktált szabályokhoz Magyarország csak alkalmazkodott az evolúció törvényei szerint. A barlangok mélyén élő, fénnyel sohasem találkozó pókok sem tehetnek arról, hogy vakok.

Az EU óriáshibájáról a mai napig nem beszél senki. Nem más ez, mint az ingyenpénz.

A nyolcvanas évek végén úgy jöttünk ki a szocializmusból, hogy mindenkiben rögzült: Nincs ingyenebéd. Ami állami, az pazarló. Mert nincs gazdája, mert szétlopják, mert a hatékonyság nem cél. Ugyanez történik most is.

Az EU rengeteg pénzt öntött a kontinens keleti felére, hogy felzárkóztassa azt. Ajándékba adta, adja (ajándékba, annak ellenére, hogy Orbán Viktor által is erősített tévképzetek élnek arról, hogy ezért mi cserébe nagyon is sokat adtunk: megnyitottunk a piacainkat). Nem azt mondom, hogy ezzel az ajándékkal a nyugati oldal nem járt jól, nem élvezett bizonyos hasznokat. Az ajándék itt azt jelenti, hogy olyan pénzt kaptunk, amit nem kell visszafizetni.

Magyarországon, a mai támogatás-alapú gazdaságban jól értjük ezt a konstrukciót: ingyenpénz.

Valamiért az EU-ban azt hitték, ezek a pénzek az támogatott országok javát fogják szolgálni. Talán azért, mert ők nem élték át a szocializmust, nem tudták, hogy ami ingyen van, az nem visz előre.

Az ingyenpénzre mindenki rávetődött. Logikusan. Ezért adták. Magyarország úgy reagált, ahogy kell, ahogy elvárható. Ma ezt az ellenzék lopásnak hívja. A kormánypártiak új tőkésosztály megteremtésének (eredeti tőkefelhalmozásnak).

Nem volt szempont, soha nem volt szempont, hogy ki-mire fordítja a pénzeket. Csak pénz megszerzése körül forgott minden. Voltak ugyan kinyilvánított célok (pályázatok), de szinte mindig ezek kijátszása volt a lényeg, nem pedig az elérésük.

A megszerzés-ráfordításcél drasztikus hangsúlyeltolódása torz, valóságot (vagy: magyar boldogulást) figyelembe-nem-vevő rendszert hozott létre. Azok kerültek a húsosfazék közelébe, akik nem akarták, nem is tudták megforgatni, befektetni, újratermelni a kapott tőkét. Az agresszivitás számított, nem pedig a pénz hatékony felhasználásának képessége. Csalni kellett tudni. Egyszer megszerezni, utána már nem kell teljesíteni, mert visszafizetési kötelezettség nincs.

Az EU-nak nem támogatást kellett volna adnia, hanem kölcsönt, nagyon alacsony kamaton. Akkor csak olyanok éltek volna vele, csak olyanok jelentkeztek volna érte, akik termelő célokra veszik fel, akik nem lenyúlni, hanem megforgatni akarják. Akik élő gazdaságot hoznak létre, nem csak múló gazdagságot. Akik nem külföldi számlákra utalják a megszerzett vagyont, hanem újabb, sokkal nagyobb vagyon hoznak létre általa. Akik tőkeként tekintenek az pénzre, nem pedig a luxust biztosító, mindig újra megszerzendő bankbetétként.

Ez a blog azt állítja, hogy teljesen más kör jelentkezett volna a pénzért és teljesen más felhasználása lett volna a pénznek, ha nem ajándékként, hanem alacsony kamatú kölcsönként érkezik az országba. Ebből következően teljesen máshogy állnánk, állna az ország. Később aztán el lehetett volna gondolkodni azon, hogy a kölcsönöket részben vagy egészben elengedik. Mert a hitelnek nem az a lényege, hogy visszafizessék, hanem az, hogy jó emberek jó célokra fordítsák. Követezményként kaptuk a lepusztuló, reménytelen Magyarországot. Nem lesz változás, amíg a pénzcsapot el nem zárják, át nem fordítják kölcsöncsappá, ami (bármilyen furcsa) Magyarország (pontosabban: a magyar emberek) alapvető érdeke. Csakhogy ezt sem Budapesten, sem Brüsszelben nem érti senki.

Igen, erről az egészről az EU tehet, mi csak úgy reagáltunk, ahogy várható volt. Brüsszelben tényleg hülyék ülnek. Itt Magyarországon mi nem vagyunk hülyék, csak az elitet nem érdekli az ország sorsa és jövője (igaz, pont ezért lett elit). Bár ha jobban meggondoljuk, ez is a hülyeség egyik formája.

A bejegyzés trackback címe:

https://miigyelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr2018012288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ulpius66 2022.12.28. 19:00:35

Más támogatott országokban hogyan müxik az "ingyenpénz"?

www.goethe.de/ins/hu/hu/kul/sup/eur/21548370.html

MEDVE1978 2022.12.28. 22:44:54

Több óriási tévedés (esetleg szimplán hülyeség) is van a cikkben.
Például:
"(ajándékba, annak ellenére, hogy Orbán Viktor által is erősített tévképzetek élnek arról, hogy ezért mi cserébe nagyon is sokat adtunk: megnyitottunk a piacainkat)."

Ehelyett a valóság az, hogy döntően az EU támogatásai a nettó befizető tagállamok pénzügyi hozzájárulásaiból jönnek össze. Ezek a nettó befizető tagállamok pedig óriási mértékben profitálnak a belső piac nyitottságából, abból, hogy a vállalataik szabadon teríthetik a termékeiket, sokszor versenytársak nélkül a kevésbé tőkeerős tagállamokban, illetve abból, hogy nagymértékű a bevándorlás feléjük és viszonylag képzett munkaerőt kapnak, gyakorlatilag ingyen (a képzési költségeket nem kell kifizetniük, azt a szegényebb keleti tagállam állja), valamint abból is, ha a rosszabbul fizetett kelet-európai állampolgárok rakják össze a termékeiket.
Ez a pénz tehát egyáltalán nem "ajándék", ez a hátradőlő német-holland jóemberek böfőgése, akik jobbnak tartják magukat a barbár keletieknél.
És ezt mondjuk nem én állítom csak, hanem akár a német szaklapok is (www.handelsblatt.com/meinung/gastbeitraege/gastbeitrag-warum-die-eu-mitgliedschaft-ein-guter-deal-fuer-deutschland-ist/24198894.html).

"Az EU-nak nem támogatást kellett volna adnia, hanem kölcsönt, nagyon alacsony kamaton. Akkor csak olyanok éltek volna vele, csak olyanok jelentkeztek volna érte, akik termelő célokra veszik fel, akik nem lenyúlni, hanem megforgatni akarják."

Ez a következő tévedés. Az EU nem véletlenül ad pénzt a falu főterének térkövezésére vagy új "módszertanok" kialakítására, esetleg a kisvállalkozásnak PR stratégia kialakítása meg hasonló dolgok. Az EU egyik lényege, hogy nem nagyon akar pénzt adni közvetett (tagállamokon kereszül folytatott) módon egyes iparágak támogatására vagy közvetlenül az adott gazdaságok támogatására. Ezért a közvetett támogatások: út, vasút, infrastruktúra építést támogatnak, mert az valahogy hozzájárul a gazdaságfejlesztéshez, de nem közvetlenül segít. Esetleg lehet egy-egy új gépet venni valami kis- és középvállalkozásnak, mert az adott termékkel úgyis főleg a saját piacra fog kimenni, de sokkal többet nem.
Emellett persze a cikk elhallgatja az olyan kedvezményezetteket, akik bár közszférák, de nem a lopás melegágyai / vagy nem olyan szinten lopnak mint mondjuk egy útépítésnél és ilyenek is vannak. Ha az egészségügyben CT-ket vesznek, kórházakat, iskolákat, szociális otthonokat újítanak fel stb. Ezek nem magánszféra intézmények, így sosem lett volna esélyük hitelt felvenni.

"Egyszer megszerezni, utána már nem kell teljesíteni, mert visszafizetési kötelezettség nincs." Ez természetesen intézményrendszerileg nem így van. Elvileg fenntartási követelményei vannak minden EU-s projektnek, az más kérdés, hogy a rendszer ezeket nyilván kiiktatja a közszéfra projektek esetében.
süti beállítások módosítása