Szlovákia és Nagy-Britannia pánik üzemmódba kapcsolt, jövő héten valószínűleg más kerül ugyanebbe a helyzetbe.
Lassan mindannyian járvány-szakértőkké válunk. Nézzük a görbéket, próbáljuk észlelni a trendeket. A koronavírus jön-megy, erősödik-gyengül, hullámokat vet. Van, aki azt hiszi, érti a logikát, mások nem biznak semmilyen előrejelzésben. Általános fáradtság ül mindenkire. Még kormányok is beletompultak a küzdelembe, pedig nekik nem szabadna. A fásultság jele az ösztönös, mechanikus cselekvés, miközben az egy év alatt felhalmozódott tapasztalat alapján inkább új ötletekkel kellene előállni. Okosan harcolni, nem ösztönből.
Az elkeseredettség által szült értelmetlenség példája e héten Nagy-Britannia és Szlovákia. Mindkét ország bajban van, igaz, a helyzetük nem összehasonlítható. A grafikonok alapján az angoloknál a vírus leszálló ágba került és az oltottsági arány is az egyik legjobb a világon, miközben Szlovákiát lassan maga alá temeti a járvány: nemzetközi segítséget kér.
Az utóbbi hetek újdonsága, hogy már nem az eddig megszokott módon gondolkodunk a koronavírus dinamikájáról. Sokkal inkább arról beszélünk, hogy egy-egy országban mennyire van jelen a covid agresszívabb (értsd: gyorsabban terjedő, az oltásoknak talán jobban ellenálló, de nem feltétlenül halálosabb – ez utóbbit ugyanis nem tudjuk) változata. Angol, dél-afrikai, brazil variációk, amiket a legtöbb híranyagban szerencsétlen, rossz képzettársításokat gerjesztő elnevezéssel mutánsoknak neveznek.
Magyarországon hétfőn jelentette be az egyik magánlabor, hogy a saját, több ezer mintán alapuló mérése szerint az új fertőzések 50%-a angol variáns. A dél-afrikai és brazil eddig elkerült minket, egészen a mai napig, mivel ma detektálták az első ilyet itthon is.
Visszatérve Szlovákiára és Nagy-Britanniára (hiszen alapvetően ennek a két országnak az intézkedéseiről szól a bejegyzés): A hatóságok rémületét nem önmagukban a grafikonok okozzák, hanem a különböző, félelmetesnek gondolt variációk általános jelenléte.
És mit reagál a kormány ott, ahol már minden horror-variáns „közösségi terjedésnek indult”? Mit reagál az a két ország, ahol a legnagyobb a baj? Megszigorítja a beutazást. Nem tévedés. Ahol már dühöng a brazil és a dél-afrikai, ott megnehezítik, hogy olyan országokból érkezzenek emberek, ahol még nincs ilyen probléma.
*Mostantól csak friss negatív koronavírus-teszttel lehet belépni a Szlovákiába, utána még 2 hét karantén is kötelező.
*Angliában a 10 napos karantén mellé 3 pcr teszt szükséges a szabaduláshoz, ami gyakorlatilag ellehetetleníti a határátkelést.
Nem a többi ország szigorít ezzel a kettővel szemben (mondván, azok vírus-gócpontok), hanem éppen ellenkezőleg: a szlovákok és a britek félnek, hogy mások beviszik a kórt. Mintha a lepratelepre a leprások nem engednék be a külvilágot, nehogy azok behozzák a leprát.

Nem lehet nem észrevenni, mi történik. A politikusok látszatintézkedéseket hoznak. Nem azért szigorítják a határátkelést, mert az csökkenti a vírusterjedést, hanem azért, mert tehetetlenségüket rejtve valamiféle erőt akarnak mutatni a választók felé. Szlovákián vagy Anglián semmit nem segít a belépés szigorítása, de a gazdaságukat nagyon megviseli. Ugyanez történt Magyarországon, amikor szeptemberben lezárták (és azóta is zárva tartják) a határokat (értsd: extrém módon ellehetetlenítették a határátkelést). Amikor egyre többen dőltek el itthon, kitalálták, hogy határzár híján az emberek Horvátországból be fogják hurcolni a vírust. Pedig az már nagyonis itt volt közöttünk. Még október-novemberben is az volt a duma, hogy meg kell akadályozni a behurcolást. Így utólag meg mindegy, ebben a viharban nem maradhattunk volna érintetlenek.
Úgy tűnik, válsághelyzetben minden kormány populistává válik és különböző mértékben ugyan, de rájátszik az emberek idegenektől való félelmére. A politikusok értelmetlen intézkedésekkel kárt okoznak (rövid távon keveseknek, hosszú távon mindenkinek), hogy potensnek mutassák magukat és a többség tetszését kivívják. Nem csak Magyarországon. Európa nagyobb bajban van, mint az bárki ki merné mondani.
