Íme az álkeresztény hozzáállás iskolapéldája. 

Kisebb szikrákat szórt a héten az önkormányzati épületekre itt-ott kikerült szivárványos zászló. Nem sok szót érdemelne ezen a blogon, de a Mi Hazánk Mozgalom elnökének keresztényeskedő nyilatkozata miatt mégis ide kívánkozik.

Az Index leirata alapján Toroczkai azt mondta, hogy a küldöttek ugyancsak támogatták, hogy a párt továbbra is határozottan lépjen fel a "nemzetközi háttérerők által támogatott erőszakos, deviáns" homoszexuális propaganda ellen. Annál is inkább, mert mára Magyarországon oda jutott ez a propaganda, hogy közintézmények, polgármesteri hivatalok homlokzatára is kitűzik ennek a "sátáni csoportnak" a jelképét. 

Értem én, hogy a Mi Hazánk Mozgalomnak ki kell akadnia az ilyesmin, politikai tőkét kell kovácsolni belőle (végre van miből).
Azt is értem, hogy felmerül, szabad-e így zászlózni az önkormányzati épületeket.
Nyilván további vitatéma lehet, hogy helyes-e letépni a zászlót, ha már kitették.
De ez a bejegyzés nem ezekről a kérdésekről szól.

Toroczkai szerint a szivárványos zászló egy sátáni csoport jelképe. Ha ezzel saját vallásos, keresztény félelmének ad hangot, akkor téved. Keresztény szemszögből a Sátán leginkább ott van jelen, ahol gyűlöletkeltés zajlik (mindegy, ki ellen), azaz Toroczkai szavaiban. Ha a „sátáni csoport” csak egy vallástalan politikus szimbolikus kifejezése, akkor talán jobban érthető, viszonyt ez utóbbi esetben egy-egy mértékadó egyházi hang felemelhetné a szavát, kikérve magának a vallási összefüggések politikai koptatását.

Végül: Ha már a bejegyzés címe olyan lett, hogy akár népmesét is sejthetünk mögötte, hadd álljon itt egy népiesnek tűnő, de nagyonis keresztény tanulság: Ha valaki a Sátánt keresi, könnyen megtalálja – igaz, nem biztos, hogy ott, ahol számított rá, hanem inkább saját magában.