A politika is?

Utáljuk a bankokat, mert irreálisan magasnak tartjuk a bankköltséget, mert ránk kényszerítik a feltételeiket, mert helyzetben vannak velünk szemben és úgy látjuk, visszaélnek vele. Legfőképpen azért utáljuk őket, mert azt gondoljuk, a mi kárunkra, a mi kontónkon élnek jól. 

Utáljuk őket, mert úgy tesznek, mintha adnának (szolgáltatást, hitelt), de mi úgy érezzük, csak elvesznek tőlünk (pénzt, szabadságot). 

A bankokat utálja a kétkezi melós, a középosztálybeli családfő, a menő autóval járó cégvezető és ne legyen illúziónk: utálja őket a milliárdos is. A bankok szemetek – ebben közmegegyezés van. 

Éppen ezért a bank az ideális közellenség, amire a politika fel tud ülni, ideálisabb Soros Györgynél, ideálisabb Mészáros Lőrincnél, sőt ideálisabb bármennyi bevándorlónál is. 

Ha a politika nem gyepálja őket, akkor vagy a bankok kezében van a politika vagy a politika kezében vannak a bankok. 

Talán emlékszünk, voltak évek, amikor a bankok keresztűbe kerültek Magyarországon. Ma már szó sincs ilyenről. Jól van ez így? 

Az emberekben általában ösztönös és eltúlzott az utálkozás, de ebben az esetben talán mégis van mögötte valami. Nem azért, mert a bankok szemetek. A bankok hatalma olyan nagy (és ez a hatalom a kapitalista rendszerben természetes lehet), hogy velük szemben az egyes emberek vagy akár csoportok végtelenül kiszolgáltatottak. Ha a bank és a politika összefonódik, akkor nincs, aki az egyes ember érdekei mellé álljon. A bankok (és a politika) hatalma végtelenné duzzadhat, semmibe véve nem csak a társadalom szereplőit, hanem (és ez legalább annyira fontos) az észszerűséget is. 

Ha a bank és a politika összefonódik, akkor a választott politikus nem tölti be a feladatát. Baj lesz belőle.