Különleges helyzetben vannak a ma élő magyarok.
Te, aki ezt olvasod, különleges helyzetben vagy. Régóta nem volt olyan generáció (legalábbis Magyarországon), amelyik biztos lehetett benne, hogy az élete hátralévő részében rosszabbul fog élni, mint eddig, sőt még a gyerekei is rosszabbul fognak élni. A te generációd ilyen generáció.
Elhanyagoltuk, feléltük a jövőt.
Magára hagytuk az oktatást. Szemét lett a tananyag, szemétnek nézzük az oktatókat. Sőt szemétnek nézzük úgy általában az összes értelmiségit.
Elfogadhatatlanná tettük az egészségügyet. Aki teheti, elkerüli a magyar rendszert, pontosabban menekül előle. A megelőzés kérdése/funkciója fel sem merül, pedig az lenne a lényeg.
A napi haszon érdekében feláldoztuk/feláldozzuk a környezetvédelmet. Vágjuk az erdőket, nádasokat, irtjuk a vadállományt, szennyezzük a vizeinket és azt gondoljuk, hogy nagyon jó, hogy így csináljuk. Nincsenek kicsit komolyabb koncepciók sem, nemhogy forradalmiak.
Elhanyagoltuk a vízrendszerünket. Nyáron néhol csak a vakszerencse segített, hogy a szennyvíz elvezetése nem állt le teljesen. Máshol az eddig evidensnek gondolt ivóvíz-hozzáférés akadozott. Hamar eljön az a nyár, amikor már nem lesz ilyen szerencsénk. Dübörögnek majd a különleges jogrendben vezényelt lajtoskocsik és külön jogszabály támogatja majd a kerti pottyantósokat.
A napi megélhetésért feláldozzuk az egészségünket, leginkább mások egészségét. Fűtünk mindennel, októbertől áprilisig füst lepi el a külvárosi, falusi utcákat. A törvények nem büntetik, hanem ösztönzik ezt.
Eladósítottuk az országot, a nagy örömmel bejelentett állami hitelfelvételeket generációk fogják fizetni. Porba döngöltük a forintunkat, hogy mindannyian szegényedjünk - a szomszédokhoz képest is. EU-szinten nézve is rendkívül magas (TOP3-as) adóterhekkel büntetjük a munkát, talán azért, hogy elvegyük tőle az emberek kedvét. A vállalkozókét biztosan sikerült.
Támogatás-alapúvá tettük a gazdaságunkat. Mindenki (magánszemélyek és cégek is) állami támogatásból és állami támogatáson él, üzletel. EU-támogatás nélkül csődközeli helyzetbe kerül az ország is. És persze a támogatások sohasem a legalkalmasabbaknak mentek/mennek, a hatékonyság soha nem volt szempont.
A családtámogatásnak hívott agymenéssel tönkretettük az ingatlanpiacot és mesteremberes szolgáltatásokat. Ma már hétköznapi ember nem tud lakást/házat venni állami támogatás nélkül, sőt új konyhabútort sem tud csináltatni. Ezek a családok maguk végzik el a burkolást, festést, szigetelést, vezetékcserét, mint a szocializmus éveiben – vagy sehogy sem végzik el.
Az állam alá rendeltük az egyházakat, mert jelentős propagandacsövek. A kormányzat megvette őket, ők meg feladták a függetlenségüket, önállóságukat. Pénzért. Pedig az egyházak tudhatnák a legjobban, hogy ezt nem szabad.
Egyre több feladatot és hatalmat adunk az államnak, miközben az az eddigieket sem bírta ellátni. Közben leépítjük a saját személyes jogainkat, azt remélve, hogy ezért biztonságot kapunk, pedig csak egy rosszul működtetett, szakértelem nélküli, hatalmas kormányzatot.
Külön probléma, hogy végtelenül taszítóvá tettük a politikát. Ma már egyetlen normális ember sem akar a politika közelébe menni (még szakértőként sem), ha más véleményen van, mint az aktuális óriásplakát. Hiszen könnyen lehet, hogy másnap azzal nyit az origo.hu, hogy ez a szakértő egyébként adócsaló-gyilkos-nemzetáruló-pedofil (és pénzt kapott külföldről).
Egészségtelen, műveletlen és legfőképpen: szegényedő országot csináltunk. Mindent elmond, hogy már régóta nincs önálló minisztériuma a jövő három legfontosabb területének: egészségügy, oktatás, környezetvédelem.
Pedig ezeken kívül nagyon kellene még egy szerv: a Jövő Generáció Minisztériuma. Regényesen hangzik, holott ez lenne a legfontosabb. Ha lett volna ilyen, talán nem éljük fel a jövőt. Ha lett volna, talán ez a mostani generáció (Te, az olvasó) nem lenne abban a különleges helyzetben, hogy biztos lehet benne: a gyerekei is rosszabbul fognak élni. Egészségtelenebbül, butábban, szegényebben.
Amikor azt halljuk, hogy "Mi, magyarok...", akkor arra gondoljunk, hogy "Mi, magyarok ezt hoztuk össze".
Ez a bejegyzés nem pesszimista. Jobb a szembesülés, mint a valóságtagadás. A szembesülés segíthet, hogy legalább az unokáinknak jobb legyen.
