Pont a korábbi támogatás miatt.
Végre sikerült megvenniük álmaik lakását. Kivéve, hogy a lakás, amit államilag támogatott hitellel, csokkal és egyelőre komolyan gondolt gyerekvállalással hoztak össze, egyáltalán nem olyan mint az álmaikban. Persze nagyon örülnek ennek is, óriási előrelépés, de számtalan kompromisszum (jah, ilyen az élet!) eredménye. Legfőképpen méretben. Kicsi. Kicsi, de majd lesz valahogy. Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.
Ma Magyarországon rengeteg család él a pár éve vásárolt lakásába szorulva. Kinőtték. Az egy/két/három gyerek több helyet igényel, mint amit eredetileg gondoltak, mint amire eredetileg lehetőségük adódott.
Természetes lenne, hogy élethelyzetek változásával változtatjuk a körülményeinket is. Kezdetnek elég az 42/52/62 négyzetméter, aztán kicsit nagyobb otthonba költözünk. Például azért, hogy legyen minden gyereknek külön szoba. Valamivel nagyobb térben könnyebb a békés együttélés is.
Csakhogy a nagyobb lakásba ugrás sokak számára lehetetlen. Az első lakás megszerzésében segített az állam. Akkor nem gondolta senki, de a továbblépés jelentős mértékben ezért vált elérhetetlenné.
Az állami támogatások miatt egekbe tolt ingatanárak és az állam által egekbe emelt mesteremberárak miatt a 10/15/20/25 évre felvett hitelekkel terhelt családok nem tudnak nagyobb otthonról álmodni, különösen, hogy nem is tudnák az felújítani, berendezni. Igen, a saját ingatlanuk értéke is jelentősen nőtt, de ezzel nem mennek semmire, mert az ugráshoz szükséges különbözet is jóval nagyobb lett.
Beszorultak. Látni kell, hogy nem ritka, egyedi esetekről van szó. Nem a túl nagyot álmodó, alacsony keresetű, leszakadó családok kerültek nehéz helyzetbe (hiszen ilyen mindig, minden társadalomban van/volt/lenne). A probléma rendszerszintű. Az a kivétel, akinek a jövedelmi helyzete lépést tartott az ingatlan- és kivitelezési árakkal (miközben már gyerekekre is kell a pénz; a hétköznapi megélhetési költségek elképesztő növekedéséről most ne beszéljünk, az más téma, külön bejegyzést érdemel).
A gyerekes családok stratégiai ellehetetlenülésének egyes számú oka a kormányzati családpolitika, ami az ingatlanárak és a kivitelezési költségek extrém emelkedését eredményezte. A rendszer a mesterembereknek, kivitelezőknek, ingatlanbefektetőknek és -spekulánsoknak hozott hasznot, miközben a terheket a gyereket nevelő családokra pakolta.
Ez a blog többször felszólalt a támogatásokra épülő gazdaság ellen (pl itt), jelezve, hogy nincs ingyenebéd. A támogatás-alapú gazdaság első áldozatai között vannak a gyerekes családok, akik nem tudnak az igényeiknek megfelelően továbblépni. A legjobban szenvedő, a terheket titokban viselők természetesen a gyerekek.
A családok azt hitték, nő a vagyonuk, mert nő a lakásuk értéke. Valójában évről-évre szegényednek az elhibázott családtámogatási politika miatt.