Az idei nyár nagy, valószínűleg történelmi fordulatot hozott a magyar emberek gondolkodásában.
Eddig sokat beszéltünk, de leginkább csak olvastunk olyan dolgokról, hogy…
*…nagy az ökológiai lábnyomunk
*…ha Földön mindenki a nyugati világ (benne: Magyarország) életszínvonalán élne, akkor fenntarthatatlan lenne az emberi civilizáció (sőt, igazól már most is fenntarthatatlan)
*…nyakunkon a klímaváltozás (ovis nyelven: globális felmelegedés).
Igen, eddig sokat olvastunk/gondolkodtunk erről, mostantól pedig teszünk is. Teszünk, mert kénytelenek vagyunk.
Egészen a mostani hétig elhittük, hogy a klímaváltozás és a túlfogyasztás gyerekeink vagy inkább unokáink problémája. A rádöbbenés hetén rádöbbentünk, hogy nem az.
Elkezdtük lekapcsolni a villanyt. Kevesebbet megy a klíma és kevesebbet hajtjuk a ventilátorokat. Meggondoljuk, hogy mit és mennyit süssünk-főzzünk otthon. Figyeljük a villanyórát. Már nem engedhetjük meg magunknak azt az életet, amit eddig éltünk.
Félünk, hogy télen nem tudunk fűteni. Igen, attól félünk, hogy megfagyunk. Mert nem lesz elég gáz vagy ha lesz, szó szerint megfizethetetlenül drága lesz.
Az országban sok helyen kimaradozik a vízszolgáltatás vagy sokkal kisebb a nyomás, mint eddig. Kiszáradnak a folyóink, tavaink. Nincsen termés a mezőgazdaságban. Kiszáradnak a kertek. Az sem biztos, hogy tehetünk ellene. Könnyen lehet, hogy Magyarország nagy részéből hamarosan tényleg sivatag lesz. Sokkal gyorsabban, mint amire számítottunk.
Az életünk legalapvetőbb oszlopai tűnnek el. Nem arról van szó, hogy drágább lesz a dinnye és a külföldi nyaralás. Semmi nem megy ugyanúgy, mint eddig. Víz, gáz, áram. Ezek nincsenek.
Igazi harmadikvilág-problémáink vannak/lettek. Szomjan halunk, éhen halunk, megfagyunk. De legalábbis alkalmazkodnunk kell az eddig végtelennek gondolt vízmennyiséghez, nem ehetünk bármiből bármennyit és fázni fogunk télen. A szakemberek csak vonogatják a vállukat, hogy „tessék kevesebbet fogyasztani”.
Lehetnek megoldások. A vízhez való hozzáállásunkon változtatni kell. Gazdálkodni kell vele, nem úgy, mint eddig. A gázt ki kell váltani, teljesen. Az áramhoz atomerőművek, napelemek kellenek és reménykedni kell valamiféle technológiai ugrásban (most értjük meg, miért lenne fontos a szabad innováció).
Egyesek azzal hitegetnek minket, hogy mindez csak a szomszédban dúló háború miatt van és utána nem lesz gond. Ne áltassuk magunkat. A probléma itt marad. A dolgok megváltoztak (a környezeti körülmények és a világban elfoglalt helyünk egyaránt) és ettől a héttől kezdve nem csak hallunk erről, hanem tényleg érezzük.
Most van az a pillanat (ez a nyár, ez a hét), amikor az emberek megértették a problémát. Mostantól mögé tud(na) állni a komoly politika. Vége lehet a környezetvédő viccpártok, zöld kalózok időszakának.
Az homo sapiens természetéből fakadóan hajlamos arra, hogy felélje a jövőt. Ezen a héten Magyarországon minden, legalább 14-es IQ-val rendelkező ember látja, hogy már nem a jövőről van szó. A máról, szó szerint.