Hogy fér össze a vészhelyzet gyorsasága és a nemzeti konzultáció? 

Már annyira hétköznapinak érezzük a járvány elleni küzdelmet, hogy fel sem tesszük azokat a kérdéseket, amiket néhány hónapja még természetesnek tartottunk. Magyarországon vészhelyzet van (ma ez ismét meghosszabbításra került), azaz a kormány különleges felhatalmazást, különleges jogköröket kapott egyes ügyek intézésére. Ilyenkor a hatalom könnyedén megtehet olyan dolgokat, amiket normál körülmények között nem. 

Persze, kell a felhatalmazás, járvány van, ez így normális – gondolják sokan. Tévednek. A koronavírus elleni küzdelem fáradtságának, beletörődésének az egyik jele az is, hogy könnyedén lemondunk a jogainkról és egyre könnyebben adunk extra jogokat a hatalomnak.  Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy Magyarország ma rendőrállam. Szerencsére a hétköznapi emberek szintjén ez kevésbé érződik, de a kormány lehetőségeit tekintve igaz. 

Ez a bejegyzés nem a vészhelyzet intézménye ellen emel szót. Nem az a baj, hogy a kormányzat különleges hatalomhoz jut átmenetileg. Amikor szükség van erre, akkor helyénvaló lehet, de egy nappal sem tovább és ez utóbbi nagyon-nagyon fontos. 

Orbán Viktor ősszel, a rendeleti kormányzás újbóli bevezetésekor azt mondta (a lenti videóban 1.19-től), hogy a vírus gyors, ezért nekünk is gyorsan kell reagálnunk. Adódik a kérdés, hogy az elmúlt egy hónapban konkrétan milyen olyan villámintézkedés történt, ami indokolta volna különleges jogrendet? Nehéz ilyet találni. Inkább az látszik, hogy a döntések időhúzós nemzeti konzultációk segítségül hívásával születnek (majd). Gyorsaság helyett lassúság van. 

Úgy tűnik, nem csak az emberek fáradtak el, hanem a kormányzat is. Az járványügyi intézkedések meghozatala mellett a jogok visszaadásával is belassultak. 

Tavaly májusi bejegyzésünkből idézve: „Nem arról van szó, hogy a nagy melónak vége. Egyszerűen csak normál jogi környezetben kell tovább csinálni, látszik, hogy nem lehetetlen. Le kell mondani a rendeleti kormányzásról. Mikor fog ez megtörténni?”