A tanítás csak a harmadik helyre kerül.
A mai általános iskolának közgazdasági szempontból három alapfunkciója van (és minden más csak ezek után jön). Gondtalan időkben hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni, ilyenkor viszont nyilvánvalóvá válik. Fontossági sorrendben:
1. Gyerekmegőrzés. Ahhoz, hogy az ország a XXI. században fenntarthatóan és versenyképesen működjön, egy átlagos családban mindkét szülőnek dolgoznia kell (hogy szeretjük ezt vagy nem, az más kérdés - ilyen a rendszer). Ha dolgoznak, a gyerekelhelyezés megoldásra vár. Erre jó az iskola. Ha ezt a feladatát nem látja el, mindenki tönkremegy. A mai gazdasági berendezkedés nem úgy lett kitalálva, hogy a szülők egyike gyerekfelvigyázó legyen 0-14 éves korig vagy még tovább, sőt igen sok szülő nem is akarná ezt vállalni. A gyerekmegőrzés az iskola legfontosabb, többitől jól elkülöníthető funkciója, ami a napi túlélést szolgálja.
2. Szocializáció. Ha a gyerek csak otthon ücsörög a két szülővel (és a telefonjával) összezárva, akkor nem lesz belőle rendes ember, legalábbis nagy valószínűséggel nem tud majd a jelen társadalmába beilleszkedni. Az iskolában valamennyire megtanulja, hogyan működnek a közösségek. Pofonokat kap és pofonokat oszt, elhelyezi magát a különböző hierarchiákban. A szocializáció az iskola azon funkciója, ami a jövő életképességét és működőképességét építi.
3. Ismeretek elsajátítása. Ha már valahol el kell tölteni az időt, akkor miért ne tanuljon a gyerek közben? De ez már minőségi kérdés. Látjuk az is, hogy milyen nehezen megvalósítható. Átverős funkció, mert azt hisszük, a gyerek azért jár iskolába, hogy tanítsák. Pedig ez csak egy extra. Az ismeretek elsajátítása a jövő életminőségét befolyásoló funkció.
Bármilyen furcsa, a harmadik pont jelentősége messze lemarad az első kettő mögött. Az első kettő abban segít, hogy éljünk és túléljünk, a harmadik abban, hogy jobban éljünk.
A mi iskolarendszerünk nem jó – talán nincs olyan ember az országban, aki ne ezt gondolná. De azért nem is olyan rossz, mert az első funkciót szinte tökéletesen ellátja, a másodikat is valamennyire. Igen, a harmadikban már erősen botladozik. Persze itt nálunk dúl a civilizáció, ezért a minőségi bort alapnak gondoljuk, de ezekben a hetekben azt látjuk, hogy a szomjhalál küszöbén vagyunk.
Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy az oktatás színvonala nem fontos és nem fejlesztendő, csak arra mutat rá, hogy jelenleg a túlélő funkciókat sem biztosítjuk. A fenti fontossági sorrend figyelembevételével lehet újranyitni és később esetleg újragondolni a közoktatást, azaz nem kell egyből mindent megoldani. Az is valami, ha csak kicsit lépünk. Hogy azt a kicsit mikor jó meglépni, az nehéz kérdés.
