Pont az, amire gondolnánk.
A munkaalapú társadalom Orbán Viktor politikai szlogenje. Nála ez ennél (egy szlogennél) többet, mélyebbet nem is nagyon jelent, maximum annyit, hogy „azt javasoljuk, hogy mindenki dolgozzon” vagy „azt becsüljük, aki dolgozik” esetleg „mi elintézzük, hogy mindenki dolgozzon”.
A hazai, marketing-célú felhasználáson kívül és attól teljesen függetlenül a bolygó szinte egésze munkaalapú társadalomban él, pontosabban egy olyan rendszerben, ami közgazdaságilag a munka és a fogyasztás egymást erősítő spiráljával írható le. Aki dolgozik, annak van pénze, akinek van pénze, az fogyaszt, ezzel még több munkát adva másoknak, akik szintén fogyasztani fognak és ezzel továbbiaknak adnak munkalehetőséget. Az elmúlt évtizedekben praktikusan töretlenül (kockáztassuk meg: sok helyen évszázadok óta) erősítette a fenti két tényező egymást, utóbbi időben nyilvánvalóan egyre gyorsulva.
Tehát a bolygó, ma már kb 7,8 milliárd ember (COVID ide vagy oda, idén az emberiség eddig 24 millió fővel gyarapodott – igen, ez a születések és a halálozások egyenlege) életét a munka és a fogyasztás kettőse határozza meg, kiegészítve azzal, hogy tényleg minden-mindennel összefügg, azaz a híres pillangó (most éppen nem a Central Parkban, hanem Ázsiában) szárnycsapása simán okozhat vécépapírhiányt Budapesten.
Bajban vagyunk, mindannyian. Mint az a matematikai összefüggések többségénél elmondható, a spirál fordítva, negatív előjellel is működik. A kevesebb fogyasztás kevesebb munkát jelent és így tovább. Az eddigi, megállíthatatlannak tűnő növekedés ellenkezője hogyan lesz megállítható?
Kérdés, hogy az állami beavatkozások tudnak-e fordítani? Hitelfelvétellel, pénznyomtatással: akárhogy, de mindenképpen a jövő adósságba verésével. A cégek, a menedzserek, a tulajdonosok, a politikusok, a kapitalizmus eddigi haszonélvezői szeretnék továbbvinni a munka-fogyasztás kapitalizmusát. Jó eséllyel teljesülni fog a vágyuk. Azon az áron, hogy a cégeiket segítő finanszírozást, a kemény hiteleket nem nekik kell felvenni, hanem felvetetik az állammal. Fizesse mindenki, fizesse a jövő generáció is. A kapitalizmus logikája szerint, a munka-fogyasztás rendszere szerint ez nem csak belefér, hanem valószínűleg ez az egyetlen megoldás. Félreértés ne essék: jelen bejegyzés sem bírálja, csak rámutat, hogy legalább lássuk.
Eddig az elmélet.
És gyakorlatban mi lesz a munka alapú társadalommal munka nélkül? Erről fog szólni a következő évünk. Meglátjuk, mindenesetre rosszul hangzik az eddigi szlogen.