Darwinra hivatkozunk mindig mindenhol. Többnyire tévesen.

Albert Einstein. Minden idők legnagyobb tudósa, legalábbis a közízlés szerint. Ha egy filmben/rajzon szétálló hajú, ráncos homlokú, fehér köpenyes, bonyolult számításokat táblára vető (köztük gyakran ott van a képlet, amit ha nem írok ide, nem nevezek meg, akkor is mindenkinek egyből eszébe jut) embert látunk, azonnal tudjuk, hogy ő az őrült zseni. És fordítva is igaz. Ha egy igazi tudóst akarnak nekünk bemutatni, Einstein karakterét vázolják fel. Ő a tudós ember archetípusa. És egyébként is: A legkisebb alföldi falu kocsmájában is ismert és elfogadott érv, hogy „minden relatív”. Volt-e még valaki az elmúlt néhányszáz év tudományos világában, aki ekkora hatást gyakorolt a mindennapi kultúrára?

Volt. Charles Darwin. Talán észre sem vesszük, hogy a törzsfejlődés tana mennyire átalakította a gondolkodásunkat. Nem csak a biológiában (és általában az élettudományokban) használjuk az evolúció elveit. Ma már ezzel magyarázzuk a történelem menetét, a kultúra változását, a közgazdaságtani és politikai mozgásokat, a társadalom rétegződését. Informatikai és közlekedésszervezési elveket építünk rá. Nyelvek, filozófiák, vallások és mémek evolúciójáról beszélünk. Az oktatásról és az üzleti életről való gondolkodáskor természetes, hogy evolúciós alapokon érvelünk. Kiragadott, de jó példa Robert H. Frank könyve, a Darwin Economy (könyvajánló itt).  Evolúciós kultúra lettünk.

Még a természetes kiválasztódás (többnyire vallási alapon szerveződő) ellenzői sem magát az elvet tagadják. Csak egy apró részt vitatnak az általános evolúciós gondolkodásból. Konkrétan azt, hogy az élővilág most látható változatossága létrejöhetett-e pusztán ezzel a folyamattal vagy más erő is bejátszott/bejátszik.  A legelvakultabb amerikai tiszteletes is érti, hogy a kisváros három műkörmöséből várhatóan csak az marad meg, amelyik jobb szolgáltatást nyújt és hogy természetes folyamat, ahogy az angol nyelvben új szavak keletkeznek, míg mások örökre eltűnnek. Sőt az evolúciós gondolkodás megjelenése maga az „amerikai álom” képzete is, ahol az arra érdemes elérhet bármit.

Darwin és az evolúció köszön vissza mindenütt. Hivatkozunk rá az élet minden területén. Általában tévesen.

Mert az evolúció nem azt jelenti, hogy a jobb (ebben a cikkben: szebb, okosabb, erősebb, ügyesebb, alkalmazkodóbb!, értékesebb, stb) túlél. A közgondolkodással ellentétben semmiféle ígéret vagy szabály nincs arra, hogy a jobb fennmarad, míg a többi, adott tulajdonsággal kevésbé rendelkező nem. Még úgy sem igaz, hogy: A jobb nagyobb eséllyel marad fenn, mint a többiek. Mert nem ez az evolúció lényege.

Az evolúció a továbbörökítésről szól. A szaporodásról. Nem pedig különböző értékekről. Azt mondja, hogy az a faj nyer, amelyik jobban szaporodik. És nem, nem azt jelenti, hogy az az egyed marad fenn, amelyik alkalmazkodik. Mert nyilvánvaló, hogy maga az egyed nem alkalmazkodik. Ernő, a teknős, nem növeszthet szárnyakat, hogy mostantól madárként éljen tovább. Ernő, a teknős csak szaporodik és némelyik utód jobban illeszkedik a változó környezetbe, mint a többi. Talán azért, mert szárnya nő. Szaporodás nélkül nincs (evolúciós) alkalmazkodás.

Hogy egyértelmű legyen, hogy mit is jelent ez, újra leírom, egy mondatba foglalva, szándékosan ismételve: Nem az a faj marad fenn, amelyik szebb, okosabb, értékesebb, erősebb, stb, hanem az, amelyik jobban szaporodik. Mondhatjuk, hogy amelyik szebb, okosabb, értékesebb, erősebb, az eleve jobban szaporodik, de ez nem igaz, sőt ennek a bejegyzésnek épp ez a lényege. Egyszerűen az szaporodik jobban, amelyik jobban szaporodik (a félreértések elkerülése végett: jobban nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy többet!). Ennyi. Hülyén hangzik, viccnek hangzik, de igaz.

Miért fontos ez? Az evolúció létező, iszonyú vehemens természeti erő és ha félreértjük, félreértjük a világ működését is. Ez egy olyan univerzum, ahol semmi nem mutat arra, hogy a jobb túlél és a kevésbé jó nem. Semmi nem mutat arra, hogy a világ hosszú távon jobb lesz vagy olyan irányba fejlődik, amilyen irányba kívánatosnak tartjuk.

Nem azok a szokások, vallások, tulajdonságok, nyelvek, viselkedési formák, mémek fognak fennmaradni, amik szerintünk jók lennének. Nem azok az emberek, embercsoportok, gének, kultúrák. Nem az erősebb, a szebb, az okosabb, az ügyesebb. Hanem a szaporább.

Ez a tudományos oka annak is, hogy a mostani világ nem minden létező világ legjobbika. Hiszen a fejlődést szabályozó törvény nem ösztönöz arra, hogy a világ bármilyen szempontból jó legyen. Ne csodálkozzunk hát, ha körbenézünk és azt látjuk, amit látunk.

Lehet (sőt úgy tűnik, ez a fő szabály), hogy a szelíd, bölcs, kreatív, építő embernek nincs utóda vagy csak nagyon kevés, míg a buta, bolond, instabil, erőszakos, lusta, erkölcstelen körbeszüli/körbenemzi a földet.

Szeretjük azt hinni, hogy az evolúció előremutató fejlődést jelent, erre a magyar elnevezés (törzsfejlődés) rá is erősít. De az evolúció lényege csak a továbbörökítést. Értéksemlegesen. Simán lehet, hogy ami értékes, az nem éli túl, sőt valószínűleg nem éli túl, ha nem támogatja a szaporaságot. És ahogy az elején is rögzítettük, ez a bejegyzés nem csak a biológiáról szól. Az evolúció az élet egyéb területein is formálja a világot. Amikor hivatkozunk rá, ne felejtsük el, mi a lényege.