mi nem haldoklunk

mi így élünk

mi így élünk

Bemenjek-e dolgozni koronavírus idején, ha otthonról nem tudok?

2020. március 17. - p.a

m2.jpg

Igen, menjél. Ezért:

Úgy tűnik, a koronavírus gyorsabban és alattomosabban terjed, mint bármilyen betegség, amit eddig tapasztaltunk. Teljesen egészségesnek tűnő emberek is fertőznek, miközben akár két hét is lehet a lappangási idő. Gyógyszer nincs, tesztelésre nincs (illetve jelenleg gyakorlatilag nincs) lehetőség és a halálozási ráta igen magasnak tűnik, főleg az idősek körében. Félelmetes. 

Az egyetlen logikus lépés a vírus megállítására, ha nem adunk neki terjedési esélyt, azaz nem találkozunk beteg/fertőző emberrel. De nem tudjuk, hogy ki fertőz és ki nem. Sőt, lehet, hogy mi is már napok óta betegek vagyunk és fertőzünk másokat, csak nincs semmi tünetünk. 

Szeparálódni kell, kerülni a többieket, mi más megoldás lehet? Így nem leszünk betegek vagy ha már betegek lennénk, akkor nem adjuk át másnak. Aki tud otthonról dolgozni, az dolgozzon otthonról. De aki nem tud? 

m7.jpg

Mi van azzal, aki nem tud? Mi van azzal, aki nem számítógép-billentyűzetet nyomogat egész nap, hanem gyártósort felügyel vagy gépeket kezel? Mi van azzal, akinek szükséges a személyes jelenléte a munkahelyén vagy éppen helyszínről helyszínre kell járnia? Ők jobban teszik, ha kényszerszabadságra mennek, igaz? Mi van, ha a cég ezt nem fizeti? Mi van, ha nincs elég tartalékuk ehhez? Segít rajtuk a kormány? Vagy az egyház? Vagy valaki? Hiszen közérdek, hogy maradjanak otthon ők is, nem? Nem. Egyáltalán nem. Épp ellenkezőleg. 

A csapból is az folyik, hogy aki teheti, dolgozzon otthonról. Azt hiszem, ez az üzenet átment. Annyira, hogy el is gondolkoztam, hogy a home office magyar kifejezéssé vált-e (én azért maradok az otthoni munkánál, a blog szellemiségéhez hűen). Átment az igaz, de azt is látom, hogy sokan félreértik. 

Az otthoni munkavégzés preferálása nem azt jelenti, hogy aki tud otthonról dolgozni, az dolgozzon, aki meg nem tud otthonról az ne dolgozzon egyáltalán. Ugyanis a munkára, a munkaerőre szükségünk van. Abból élünk. Úgy értem, az ország abból él. A munka viszi az országot. Összeomlás nem a koronavírustól lehet, hanem attól, hogy nem dolgoznak az emberek. Talán nem kell nagyon képzett közgazdásznak lenni, hogy ezt belássuk. 

m8.jpg

Az országra nézve (és mindegyikünkre egyesével, külön-külön is) nem az a legnagyobb veszély, ha sok a beteg és ebből következően sok az áldozat, hanem az, ha az ország leáll. Igen, minden egyes halott tragikus. Nem lehet elmondani, hogy mennyire az. De a koronavírus nem azt jelenti, hogy mostantól csak az orvosok (és max az ápolók) melóznak. Hiszen az orvosok feltételezik, hogy számíthatnak a pékekre, a bolti eladókra, a biztonsági őrökre, a futárokra, a villanyszerelőkre, a takarítókra, a kamionsofőrökre, mindenkire. 

Evidens, hogy mindannyiunknak szüksége van a tűzoltókra, a rendőrökre, a duguláselhárítókra, a gázszerelőkre, a gyógyszergyári alkalmazottakra, a telekommunikációs szakemberekre, a villamos művek dolgozóira, a kukásokra. És mivel minden-mindennel összefügg, szükség van a bérszámfejtőkre, a jogászokra, az önkormányzati hivatalnokokra, a banki ügyintézőkre, a ruhaboltosokra, a betanított munkásokra, a minőségbiztosítási szakemberekre, a tévébemondókra. Igen, mindenkire szükség van, mert különben az ország megáll és ha megáll, akkor csak a külföldre számíthatunk, hogy életben tartson minket. A külföldre, ami legalább akkora (vagy még nagyobb) bajban van, mint mi. 

Ez nem túlzás. Ha tömegesen nem dolgozunk, akkor egy idő után az orvosok sem tudnak dolgozni. Akinek megy az otthoni munkavégzés, az maradjon otthon. Akinek ez lehetetlen, az menjen be a munkahelyére. Nem állítom, hogy mindenki ugyanannyira számít, de mindenki számít valamennyire. 

m1_1.jpg

És ahol kijárási tilalom van, pl Franciaországan? Dolgozni ott is lehet menni. A kijárási tilalom sehol nem jelenti azt, hogy a munkahelyre nem lehet bemenni. Nem véletlen. Munkahelyeket letiltó tilalom nem lesz sehol. 

Dehát nincs iskola, itthon vagyok a gyerekkel, hogy menjek be dolgozni? Minden egyes helyzet egyedi, egyedileg lehet megoldani. Meg-kell-próbálni megoldani (nyilvánvalóan a nagyszülők kihagyásával). Ha nem lehet megoldani, akkor nem lehet. De pont erről van szó, hogy a gyerekfelügyelet miatt már eleve rengeteg értékes ember esik ki a munkából, ezért aki tud, az dolgozzon. 

A tömegközlekedés veszélyes, általában kimozdulni is veszélyes, munkahelyen egy légtérben dolgozom másokkal, így beteg leszek vagy átadom a betegséget (bár még nincsenek tüneteim, de lehet, hogy beteg vagyok)! Igen, az élet veszélyes. De a legveszélyesebb, ha mindenki csak otthon ül és internetezik/tévézik. Egyébként ha nem vagyunk idősek, akkor nem annyira veszélyes, mint ahogy érezzük. Vigyázni kell természetesen, ezzel sokat tehetünk magunkért és másokért is. Ha nem muszáj, ne tömegközlekedjünk, de ha muszáj, akkor muszáj. Ne legyünk könnyelműek vagy felelőtlenek, de gyávák vagy cinikusak se. 

És ha köhögök, kicsit fáj a torkom, gyengének érzem magam, lehet hőemelkedésem is van? Na igen, ez már más megítélés alá esik. 

És ha a munkám ellehetetlenült, mert pl bezárt a szálloda, ahol dolgoztam? Akkor itt az ideje új munkahelyet keresni vagy kitalálni, hogyan tudod hasznossá tenni magad az átmeneti időben. 

m10.jpg

Évtizedek óta most fordul elő először, hogy nem csak azért kell dolgozni, hogy pénzt keressünk, hanem azért, mert ez kötelesség. Az ország igazán nagy bajba kerülhet, ha a vírustól való félelem miatt tömegek hagynak fel a munkával. Nagyobb bajba, mint amit most Olaszországban látunk. Egyébként sem várhatjuk el, hogy az orvosok, tűzoltók és a boltosok dolgozzanak, mi pedig ne. Ha nem tudsz otthonról dolgozni, dolgozz ott, ahol tudsz. 

Öt éves voltam, amikor nagypapám meghalt. Néhány emlékem azért van róla. Egészen pontosan emlékszem arra, amikor megmutatta nekem a hosszú kabátját, amit a fronton viselt. Két helyen át volt lőve. Oldalt, hasmagasságban és az egyik vállánál. Akkor nem értettem/éreztem át, most már jobban. Gondolom nem volt kedve a frontra menni. Az is lehet, hogy félt. De oda került, csinálta, amit kellett. Ehhez képest én - így, viszonylag fiatalon - ne merjek felszállni a buszra? 

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy a médiában sulykolt „maradj otthon” üzenet téves. Ez a bejegyzés arról szól, hogy van egy fontosabb szabály is: dolgozni be kell menni, ha otthonról nem tudsz. 

/A félreértések elkerülése végett: a legfontosabb, mindet felülíró szabály, hogy a 60+ emberek mindenképpen maradjanak otthon – ebben a korábbi bejegyzésben ez a blog is erre agitált. De ezt gondolom már mindenki érti-tudja-szorgalmazza./

m3.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://miigyelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr8115531636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Drizari 2020.03.18. 11:08:01

Hm. "... mindet felülíró szabály, hogy a 60+ emberek mindenképpen maradjanak otthon" - ameddig megtehetik. Az egyedül élő bankkártyások egy ideig. Aztán eljő a pillanat, amikor indulni kell.

Így jártam ma. Kora reggel keltem útra. A helyi kisbolt kifosztva, áruszállítás bizonytalan időpontban, ezért irányt vettem a legközelebbi (20 km) benzinkúthoz. Bankkártyával fizettem, talán a töltőpisztoly és a kártyaolvasó nem volt fertőzött. Nyomás tovább (+17 km) a most 6-kor nyitott Tescohoz. A parkoló szinte üres, gyanús. Talált-süllyedt. A húsos részleg éppúgy üres, mint a zöldséges. Szállítás még nem érkezett meg. Egy szeletelt és csomagolt kenyérrel távoztam, irány az innen 5 kilométerre található Pennyhez. A parkolóban néhány autó, a bejárat előtt egy ifjú hölgy áll bevásárlókocsijával. Mondja, 7-kor nyitnak. Csak kapjak itt valami élelemiszert és leveszöldséget - válaszolom. Biztosan lesz, tegnap este láttam megérkezni a szállító kamiont - világosít föl a fiatal hölgy.
És tényleg, volt minden, így bevásároltam egy hétre. A pénztárnál a bevásárlókocsik tartották az emberek között az ajánlott távolságot. Zömmel 60 pluszosok vártunk sorunkra. Sorstársaim. Ezzel a gondolattal indultam hazafelé, ahová 42 kilométer után megérkeztem.
Vajon megúsztam fertőzés nélkül élelmiszerző kalandomat? Lassan közeleg az idő, amikor postára kell mennem, befizetni a csekkeket bankkártyámmal. Amit ugye az esetleg nekem segíteni akarónak se adnék át.

p.a · http://miigyelunk.blog.hu/ 2020.03.18. 11:17:01

@Drizari: Nem kell sietni azokkal a csekkekkel, kibírják a szolgáltatók, ha egy hónap késéssel kapnak pénzt. Senki nem fogja kikapcsolni az áramot és a többit sem. És lehet utalni is. Vagy ha ez nem megy, akkor meg lehet kérni valakit, hogy utalja el.

Drizari 2020.03.18. 11:32:20

@p.a:
Hogy mennyit lehessen utalni, ahhoz el kell menni a csekkekért. A borítékban a fizetési értesítő levél, azon a felhasználói azonosítószámom. Ezzel már lehetne talán utalni telefonon. A feladóvevényen más számok szerepelnek. Ám, ha ott vagyok a postán a csekkekért, akkor ott bankkártyával be is fizethetem. Megbeszélés szerint ugyanis a nekem jövő küldemények "post restante". De mindegy is, hiszen egy hét múlva ismét élelemszerző körútra kell indulnom.
süti beállítások módosítása