Tényleg a szűklátókörűség diadala az erdőirtás? Bolond a brazil kormány?
Az amazonasi esőerdő a világ tüdeje, legalábbis abból egy jó darab. Minden kisiskolás tudja, miért fontos az őserdők, a trópusi dzsungelek és úgy általában az erdőségek védelme. Annak nem lesz jó vége, hogy egyre több az ember és egyre kevesebb a levegő. Miért irtják mégis a brazilok az őserdőjüket, mindannyiunk őserdejét? Bolondok?
Mi történik?
2019. január 1 óta Brazília elnöke a katonából-lett-politikus Jair Bolsonaro, akit a nyugati sajtóban minimum populistának, de inkább ámokfutónak szokás bemutatni. Az biztos, hogy Bolsonaro szépen illeszkedik a Trump-Orbán trendbe, azaz konzervatív-keresztény hivatkozású retorikával nekimegy szinte mindennek, amit az elmúlt évtizedekben fejlődésnek gondoltak a nyugati (liberális-kapitalista) civilizációban. Fegyvertartás-párti, abortusz-, bevándorlás- és kábítószer liberalizáció-ellenes és általában az erős állam (+ erős katonaság) szószólója. Nyers, hirtelen stílusa szintén illeszkedik az előbbiekhez (pl menekültek = emberiség férgei, és hasonló kijelentések). Annyira, hogy a sajtóban sokszor a brazil Trumpnak vagy a trópusok Trumpjának is hívják.
Nemrég kiderült, hogy a brazil őserdők fogyása felgyorsult, az idei irtási terület a korábbi évek többszöröse. A fogyás mértékét több szervezet is megerősítette, köztük a műholdas adatok alapján (is) dolgozó Brazil Nemzeti Űrkutatási Intézet, aminek Bolsonaro egyből nekirohant, annyira, hogy a szervezet vezetője hamarosan távozott a posztjáról.
Az őserdők védelme a ’80-as évektől a popkultúra szerves része. Mondhatjuk, hogy szinte minden valamirevaló babyface popsztár kiállt a nemes ügy mellett. A magyar tévében még a Dolly Roll volt a sztár, amikor Sting már az Amazonashoz utazott, hogy felhívja a figyelmet az erdők pusztulására. Talán ennél is fontosabb, hogy nagy erejű nemzetközi szervezetek évtizedek óta pénzzel és propagandával támogatják az erdők megmentését. Most sorra jelentik be, hogy megvonják ezt a támogatást és csak akkor indítják újra, ha Brazília észhez tér (=azt csinálja, amit mondanak neki).
Hogy vállalhatja fel a populistának mondott politika az erdőirtás egyáltalán nem populáris szerepét?
Az egyik válasz, hogy ami nemzetközileg vállalhatatlannak tűnik, az helyben igenis népszerű lehet. Az erdőirtás termőföldet, munkát, faanyagot és pénzt jelent a braziloknak. Az utóbbi egyből a másik válasz is, amit érdemes az előzőektől elkülöníteni, hiszen önmagban is megmagyaráz mindet: Az erdőirtás pénzt termel. Lehet ezt bonyolultan elemezni, de ilyen egyszerűen is érthető, érti is mindenki, gondolom.
Igaza van-e Bolsonaronak vagy Bolsonaro egy szűklátókörű mániákus?
Az a helyzet, hogy Németország és Európa többi része már régen kiirtotta a saját őserdőit, amikor arra szükség volt a gazdagodáshoz. Németország szupertehetős ország és a gazdagságért annak idején ugyanúgy lenyírta a természetet (sőt még ma is nyírja, még ha nem is ugyanúgy: lásd pl a Bajor-erdő pusztulása), mint ahogy Brazília teszi most. Persze az akkor volt most meg most van, de mégis felmerül, hogy Németország hogyan várhatja el Brazíliától a föld tüdejének gondozását. Hogyan várhatja el Németország helyett, hiszen Németországnak eszében sincs ilyen erdőket fenntartani a saját területén.
Az amazonasi őserdők esete tipikus példája annak, hogy a kicsivé vált világban (globalizált – mondhatnánk, csak én már elcsépeltnek érzem ezt a szót) alapvető problémák nyúlnak át a nemzetállamok hatáskörén és lehetőségein. A föld tüdejének fenntartása 7,7 milliárd ember érdeke, nem lehet ezt a feladatot egy-két országra bízni. A világállam az adódó megoldás. Ennek igényét évtizedekkel ezelőtt megfogalmazták, de ma (azt hiszem) távolabb vagyunk tőle, mint bármikor azóta. Lássuk be, legtöbben nem is nagyon akarjuk, hogy létrejöjjön.
A globálpolitikai sci-fi helyett marad a közgazdaságtan, amit elvileg pont erre találtak ki (csak nem mindig erre használják). A brazil erdőirtásra a középiskolai közgazdaságkönyvek „extrernáliák internalizálása” fejezete adja a megoldást. A többi érdekelt országnak (az emberiségnek) olyan helyzetet kell teremteni, hogy Brazíliának ne érje meg az erőirtás.
Meg lehet vonni a támogatásokat (ahogy ez történik is), de ennek nem lesz eredménye, hiszen pont arról van szó, hogy a támogatások amúgy sem voltak elég nagyok ahhoz, hogy Brazíliának ne érje meg a fakitermelés. Pont az ellenkezőjére van szükség. Ha Németország és a többiek azt szeretnék, hogy valaki helyettük gyártsa a levegőt, akkor mindenkinek jobban a zsebébe kell nyúlnia, leginkább (nyilván) annak, akinek tele van a zsebe (az majdnem mindegy, illetve ilyen szempontból mindegy, hogy az így átadott pénz hova és mire megy). Minden más megoldás etikátlannak tűnik.
Közel 8 milliárd ember (közel? hamarosan!) jelenlétében az előbb említett közgazdasági tankönyveket át kell írni. A korlátlanul rendelkezésre álló javak közül szépen ki lehet venni a levegőt. Ahogy a föld népességének növekedésével lassan minden egyebet is.
