Bár a kormány nem akarja, az euró hazai térnyerése elkerülhetetlen.

A forint a nemzeti büszkeség része, a versenyképesség és a kanyarban előzés feltétele, míg az eurónak maga a léte is bizonytalan, így a közös uniós pénz bevezetése nem kívánatos, nem aktuális. Legalábbis rendre ezt halljuk a kormányzat irányából. Értjük, hogy az ország vezetői a nemzeti szuverenitás részbeni feladásaként élnék meg a forint nyugdíjazását.

A kormányzati érveket és a forint folyamatos, az utóbbi időben igen jelentős értékvesztését mérlegelve mindenki döntse el maga, hogy mi lenne, mi lett volna a helyes. Ez a bejegyzés nem erről, nem ennek értékeléséről szól. Inkább arról, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben az euró bevezeti önmagát, legalábbis részben. Mindenféle központi elképzelés ellenére is.

A forintban történő finanszírozás terhei extrém módon nőttek, sőt nemegyszer elviselhetetlen mértékűvé váltak azon cégek számára, amelyek változó kamatozású piaci hitelt vettek fel (vagy most vennének fel), hiszen a változó kamatozást a jegybanki alapkamat mértéke befolyásolja.

Két gyors, szorosan ide nem tartozó megjegyzés, az olvasó segítésére:

1. A mai, mindig-minden-támogatott világban sokan talán elfelejtik, de a változó kamatozású hitel a hitelek legtermészetesebb fajtája. Ha az aktuális piaci kamat nő, akkor nő a hitelem kamata is (ha csökken, akkor fordítva, természetesen). Most is sok ilyen van a gazdaságban, mindenféle bonyolult konstrukcióban.

2. Egy cég hitelfelvétele nem olyan, mint a magánszemély hitelfelvétele. Egy cégnél a működés, az élet természetes része a hitelfelvétel, sokszor a legjobb finanszírozási mód. Ha egy cégnek nincs hitele, az nem azt jelenti, hogy egy cég jó. Valószínűbb, hogy a cég pazarló, ötlettelen, hatékonytalan. Tehát egy cégnél a hitel a működés természetes része. Egy normális, áltagos cégnek van hitele.

Az MNB infláció elleni küzdelme (melynek hiábavalóságáról szól ez a korábbi bejegyzés) folytán ma a forinthitelek kamatai nagységrendekkel kedvezőtlenebbek, mint az euróhitelek kamatai. Mostantól egyszerűen nem éri meg piaci forinthiteleket felvenni, illetve a már meglévő forinthiteleket érdemes euróhitellé konvertálni.

Hogy a nagyságrendet érezzük: Nem mindegy, hogy 4% vagy 14 % az éves kamat.

De nem pont ez vezetett a CHF lakáshitelek bedőléséhez nemrég? Elfelejtettük volna a tanulságokat? Megint nem tanulunk a történelemből?

Nem, erről szó sincs. Az EUR hitelfelvétel vagy a konvertálás akkor lehetséges (alapesetben a bankok is csak akkor kooperálnak), ha a cég gondoskodik róla, hogy az eddigi forint bevételei mostantól euróban keletkezzenek. És ez a bejegyzés lényege. Azok a társaságok, amelyek eddig forintban számláztak, igyekezni fognak átállni euró elszámolásra, hiszen így sokkal-sokkal kedvezőbb finanszírozást találhatnak.

Igen, cégek között igen sokszor már eddig is euró alapú elszámolás volt érvényben. Igen, vannak cégek, amelyek nem tudnak váltani, be vannak kötve a forint elszámolásba (számos oka lehet ennek). Ez a bejegyzés azt állítja, hogy így is nagy számú olyan cég létezik, amelyik kisebb-nagyobb erőfeszítéssel képes bevétel-devizát váltani. Sokan közülük mindent meg fognak tenni ezért, mert a fennmaradásuk múlhat ezen, de legalábbis sok pénzt megtakaríthatnak. Tehát eddig forintban határozták meg az áraikat, mostantól euróban fogják.

Az elszámolási változások nem csak a vállalatok közötti viszonyokat érinthetik. Magánszemélyek vagy egyéni vállalkozók is könnyen olyan helyzetben találhatják magukat, hogy érdemes nekik átállni a szolgáltatójuk által javasolt (ill. erőltetett) EUR elszámolásra.

A termelő ingatlanok (értsd pl: iroda, raktár, műhely, stb) piaca már régóta euróban számol. Ez a mód most átterjedhet egyéb területekre is. Könnyen lehet, hogy hamarosan a bérelt garázsunk bérleti díja vagy a megvásárolni tervezett lakásunk vagy autónk vételára is euróban lesz (említendő még, hogy azokban az esetekben – pl autóvásárlás – ahol a rendelés és a teljesítés ideje nagyban eltér, a stabilitás miatt eleve felmerül az euró használata). Euróban kapunk ajánlatot a szállodai szobára és ellátásra, sőt akár a pici magánpanzió foglalására is. A napelemekre, a medenceépítésre, a kertkarbantartásra, a tetőcserére. Nem is sorolom.

Ismét kis kitérő:

Mitől más a mai világ, mint a lakás-devizahitelek idejében volt, illetve akkor miért nem vezette be az euró önmagát? Nem csak a magyar gazdaság intergrálódott sokkal jobban az Európába, hanem a hétköznapi magyar ember is. A környező országok közül több is eurót használ (2023 januártól Horvátország is) és a magyarok immár természetes módon kezelik az eurót (fizetnek vele). Az elmúlt 2-3 hónap forintgyengülése után igen sokan fogják a fejüket, hogy tartalékaikat nem váltották át a közös európai pénzre. Igaz, hogy a kormányzat Európa összeomlását várja, de egyre kevesebb ember hiszi el, amit a kormányzat mond vagy látják, hogy az EU összeomlásakor Magyarország is borul, nincsen külön út, illetve a forint biztosan nem segít.

A fentebb leírtaktól innen már csak nagyon kicsi lépés, hogy eurót kérjen  a gyerekünk magántanára, az autógumis vagy a biciklijavító még akkor is, ha Magyarország törvényes fizetőeszköze a forint marad, sőt annak elfogadását a törvény kikényszerítheti.

Nem lesz gyors menet, de az irány mindenképpen ez. Hogy a kormány milyen piactorzító intézkedésekkel akarja ezt meggátolni vagy legalább lassítani, azt majd meglátjuk.