Hazai körülmények között a jegybanki kamatemelés infláció-ellenes hatása kérdéses.
A pénzpiac és a monetáris politika igen bonyolult terület, de az infláció elleni fő fegyver (a jegybanki kamatemelés) meglepően egyszerű elv alapján működik. Illetve itt-most, azaz Magyarországon nem nagyon működik. Erről szól az alábbi bejegyzés.
Ha a jegybank kamatot emel, a kereskedelmi bankok pénzteremtő képessége gyengül, azaz egyre nehezebben tudnak hitelt nyújtani, hiszen a gazdaság szereplőinek hitelfelvételi hajlandósága az emelkedő kamatok miatt csökken.
Sokan hallották már, hogy „a modern pénz hitelpénz”, de kevesen tudják, hogy ez mit jelent. A pénz nem úgy jön létre, hogy a pénzjegynyomdában kinyomtatják. Nyomtatnak, de az nem pénz, csak bankjegy. Pénz akkor lesz, ha forgalomba kerül. A „hitelpénz” kifejezés azt jelenti, hogy a pénz a bankok hitelnyújtásakor keletkezik. A kereskedelmi bank a semmiből létrehozza a pénzt, amikor hitelt folyósít. Az így létrehozott pénz nem örök életű: hitel visszafizetésekor megszűnik.
Azaz ha magasabb a kamat, kevesebb a hitel és így egyre kevesebb a gazdaságban használt (vagyis a mindennapjaink szükségleteire rendelkezésre álló) pénz. Ha kevesebb az elkölthető pénz, annak a kereslet-kínálat szükségszerű egymásra találása miatt ármérséklő hatása van (aki tanult ilyet: a Marshall-kereszt egyensúlyi ára). Ez az infláció-elleni jegybanki küzdelem lényege.
Még egyszer, leegyszerűsítve:
1. a jegybank kamatot emel
2. a kereskedelmi bank drágábban ad hitelt
3. kevesebben vesznek fel hitelt
4. kevesebb a gazdaságban keringő pénz, azaz kevesebb a pénzünk
5. csökken az áruk iránti kereslet
6. a korábbi pénzmennyiséghez képest alacsonyabb egyensúlyi ár alakul ki
Furcsamód szinte mindegy, hogy mi az infláció oka, a fenti logika többé-kevésbé működik.
A jegybanknak egyéb eszközei is vannak az infláció visszaszorítására, de a jegybanki kamat emelése a legalapvetőbb és leglényegesebb (egyes nemzetközi vélemények szerint ma az egyetlen érdemi) mind közül. Ahogy az elején is írtuk, az egész folyamat ennél sokkal bonyolultabb (mert pl a cégek fogyasztóként és eladóként is hitelfelvevők, illetve az import-export termékekre nem ugyanúgy hat a kamatemelés, ráadásul vannak különlegesen viselkedő termékek), de a hatásmechanizmus lényege ez. Egyszerű. Érthető. Hatékony?
Ma Magyarországon a jegybanki kamatemelések hatása sokkal gyengébb, mint azt gondolnánk. Ennek oka, hogy a mindenütt jelen lévő kivételek miatt továbbra is hitelbőség és pénzbőség van. A vállalatok számára rendelkezésre álló, rendkívül alacsony kamatozású kedvezményes konstrukciók (pl Széchenyi hitel) és a lakosság hitelfelvételének fajsúlyos részét kitevő támogatott lakáshitelek révén továbbra is elképesztő erővel dolgozik a pénzpumpa, a jegybank igyekezetével ellentétes hatást keltve (pontosabban megkerülve a jegybanki eszközöket). A véget-nem-érő uniós és nem-uniós pályázati ingyenpénzek, illetve (kisebb mértékben) a kormányzat lakosság felé történő pénzosztásai tovább növelik a pénzbőséget.
A magyar jegybank úgy csinál, mintha küzdene az infláció ellen. Ez is valami, üzenete van. Kár, hogy a támogatás-alapú gazdaságban a kamatemelés közvetlen infláció-ellenes hatása sokkal gyengébb, mint lehetne.
Nem kell nagyon komoly közgazdásznak lenni ahhoz, hogy belássuk: a gőzmozdonyt nem lehet egyszerre lassítani és a kazánját általánosan fűteni. Ma itthon valami ilyesmi történik.
Ez a blog a következőket állítja:
1. A középosztályt érintő infláció sokkal magasabb, mint a hivatalosan megállapított adat.
2. A magyar infláció a támogatás-alapú gazdaság következtében jelentősen magasabb, mint anélkül lenne.
3. A magyar infláció jelentős részben nem importált infláció, ezért a nyugati világban tapasztaltaknál magasabb és nagyobb problémát jelent, hozzájárulva a magyar ember relatív elszegényedéséhez.
4. Magyarországon az infláció változó mértékben, de tartósan velünk marad, amíg a támogatás-alapú gazdaság jelenti a gazdaságpolitika fő irányvonalát.
