Az elődei nem voltak odavalók.

Áder János nem sok vizet zavart. Jobb ötlet híján a föld megmentéséért kampányolt, hiszen fel kellett mutatnia valamit, ami elég nagyívű, hogy felérjen egy ilyen magas pozícióhoz.

Nem volt ez mindig így. Volt itt Göncz Árpád és Sólyom László is. Nem szerette őket mindenki (jelen bejegyzés szempontjából mindegy, hogy jogosan vagy nem), de valahogy többek voltak, mint a horgászsapkás Áder.

Így utólag úgy tűnik, a köztársasági elnöki intézmény kiüresedése folyamatos és megállíthatatlan.

A rendszerváltáskor, a pozíció megalkotásakor nem ilyen elnököt képzeltek el. Ennek legjobb bizonyítéka a triplázás tilalma. Csak kétszer lehet elnök valaki, nehogy annyira megerősödjön, hogy teljhatalmat szerez. Viccelhetnénk, hogy a rendszerváltó jogalkotás eredményes, hiszen látjuk Áder Jánost: nem került a túlhatalom közelébe (hogy a rendszerváltók miért a köztársasági elnök és nem a kormányfő túlhatalmán izgultak, azt mai fejjel nehéz megmondani).

Szóval eredetileg, ’89-ben egy nagyhatalmú államelnököt álmodtunk. Már az elején elbukott a koncepció, de a ’90-es években még fel-fel merült, hogy ez csak egy javítandó hiba. Akkor még komoly beszédtéma volt a köztársasági elnök közvetlen, nép általi megválasztása, hogy legitimitása, hatalma nagyobb legyen. Ezek az idők elmúltak.

Az elnöki pozíciót tehát már az első pillanattól kezdve kiüresedés jellemzi. Nemrég még sokan azt hitték, Ádernél nincs gyengébb jelölt.

Novák Katalinnal a középszerűség kerül az ország legmagasabb(nak mondott) közjogi méltóságának pozíciójába. Innentől bárki lehet köztársasági elnök. És ez így jól van, hiába háborognak sokan.

A köztársasági elnök maximum annyi, amennyit a pozíciót körülíró jogszabályok engednek neki. Magyarországon ez alig több, mint egy mosolygó tyúkanyó. Mint a briteknél a királynő. Szépeket mond, szépeket tesz, emlékeztet arra, hogy a világból még nem veszett ki a jó.

Nem Novák Katalinnal van a baj. Ő nagyon is illik erre a posztra. Ha hiányérzetünk van, az azért lehet, mert az eddigi elnökök tűntek többnek, mint amik igazából voltak. Vagy inkább eddig megvolt bennünk az igény, hogy többnek tűnjenek. Valahogy reménykedtünk. Most le kell számonunk minden illúziónkkal.

Aki azon hápog, hogy Novák Katalin nem megfelelő (mert mondjuk nem fejezi ki a nemzet egységét – hülyeség, majd hozzáidomul a nemzet), az fölöslegesen pörög. Az igazi kérdés nem az, hogy jó elnök lesz-e. Nincs kétség, az lesz. Amire kell, arra jó. Inkább arról kellene beszélni, minek nekünk, miért kell ennek az országnak egyáltalán a köztársasági elnöki funkció?

Minden irónia nélkül állítjuk, hogy ez a blog nincs Novák Katalin elnöki jelölése ellen. Egyszerűen csak tökmindegy.