Teljesen értelmetlen a lejárat automatikus számítása, miközben lenne sokkal jobb módszer is. Igaz, azon dolgozni kell.

A nagy sietséggel és némi összevisszasággal kipostázott védettségi igazolványoknak jelenleg nem sok értelme van, de idővel (valószínűleg) feltöltik tartalommal. Egyes jogokat már egyből az elején mögé lehetett volna tenni (például a határbelépésnél legalább a magyar hatóságok elismerhetnék), de nem így történt. Nem gond, ha valamit, akkor várni biztosan megtanultunk az elmúlt évben – a magyar malmok lassan őrölnek. 

A várható jogok köre tehát nem világos, de ennél is nagyobb homály fedi a lejárat dátumát. Az igazolványon jelenleg csak a védettség megszerzésének kezdete található, az érvényességet a QR kód segítségével online lehet lekérdezni, de ott sem a dátum látszik, csak ennyi: ÉRVÉNYES. 

Az érvényesség időszakára a hat hónapot emlegetik, de ez nem a hivatalos álláspont, mert az nincs. A hatos szám valószínűleg onnan jön, hogy az oltóanyagok beindulásakor a gyártók ennyi időre szóló védelmet ígértek, de csak azért, mert a rohamtempóban elvégzett fejlesztés alatt ilyen időszakra volt tesztadatuk. Ma már más számokat mondanának, mondanak: fél év helyett egy év, nagyon óvatosan két év is elhangzik, igaz, ezek még most is inkább reménységek, mint vállalások. 

Tudjuk, hogy a védettség hossza egyénfüggő, ráadásul vakcinánként eltérhet. A betegség is változik. Arról nem is beszélve, hogy igazolványt nem csak az oltottak, hanem a betegségen átesettek is kaptak. Úgy tűnik, az utóbbiak védettsége nem olyan erős (illetve lefolyás súlyosságának függvényében is változó) és a Magyarországon jelenleg terjedő angol variáns ellen sokszor semmit sem ér az ősszel megszerzettnek gondolt immunitás. 

Fentiek alapján az igazolvány lejáratát egységesen hat hónapban (vagy bármilyen fix időtartamban) meghatározni nem csak értelmetlen, hanem felelőtlenség is. 

Van azonban mód, hogy a lejárat és a valós státusz közelítsen egymáshoz, ez pedig a vénás vérvétel eredményeként elvégzett antitest-jelenlét mérése. Igaz, nincs egységes álláspont/tapasztalat arra vonatkozóan, hogy mekkora antitestszám elegendő: technikailag a mérés pozitív voltát vizsgálják (tehát azt, hogy van vagy nincs antitest, mindegy, hogy mennyi), de így is nagyságrendekkel biztonságosabb az eredmény, mintha egyáltalán nem mérünk. 

A vérvételi és laborkapacitások persze végesek és jelen állapotukban egyáltalán nem alkalmasak a tömeges bevetésre. Ugyanakkor nincs más alternatíva, mint egy relatíve rövid időszakra érvényesíteni az igazolványt (2-4-6 hónap), ami utána a birtokosának kezdeményezésére, pozitív mérés esetén hosszabbítható (mint egy jogosítvány az orvosi vizsgálat után). Enélkül az igazolványnak nincs értelme, de az értelmetlenségnél nagyobb baj, hogy antitest-mérés hiányában a biztonságunk is sokkal ingatagabb lábakon áll majd. Védettségi kártyától függetlenül sem lenne haszontalan, ha az emberek könnyen megtudhatnák az aktuális státuszukat. 

Világos, hogy a rendszer kiépítése munkával jár, de egyáltalán nem lehetetlen és a kiépített infrastruktúra hosszú távon (egyéb esetekre vonatkozóan) is használható:

*meg kell határozni és folyamatosan frissíteni kell a mérési protokollt (mit mérünk, hogy mérjük, mennyi az annyi)

*ki kell építeni a vérvételi és elemző laborkapacitásokat (érdemes a piacra bízni, pályázatokkal támogatottan)

*át kell gondolni, milyen jogosultságok járnak az érvényes kártyához és melyek azok, amik anélkül is, azaz érvénytelen kártyával is megtarthatóak (pl határátlépéshez, focimeccse bejutáshoz kell érvényes kártya, éjszakai sétához nem) 

Legfontosabb, hogy 180 fokos fordulatra van szükség az elmúlt egy év kormányzati kommunikációjában, ahol a tesztelés/mérés minősítése a szükségtelentől a veszélyesig terjedő skálán mozgott. Mérni kell, szembesülni az adatokkal és azok alapján dönteni. Hogy erre ma Magyarországon van-e bármilyen esély, azt én nem tudom.