Pénzgyűjtésre alkalmatlan, politikai üzenetnek a lehető legrosszabb.

„Hát akkor ez kész, ennyi volt. Orbán Viktor ma bejelentette a magyar önkormányzatiság kivégzését.”

December közepén ezzel kommentálta Karácsony Gergely  az iparűzési adó lefelezését előíró kormányzati intézkedést. Érthető volt az elkeseredés, de a végső megadás hangulatában kelt nyilatkozat helyett profibb, politikusabb lett volna ott, azonnal kompenzálást követelni. Másfél/két hónappal később ide is eljutottunk, de nehéz megérteni, miért nem lehetett egyből ezzel kezdeni.

Karácsony a héten levelet írt minden budapesti vállalkozásnak, kérve tőlük, hogy „ha vállalkozása szempontjából nem okoz komoly problémát a teljes összegű iparűzési adó befizetése”, akkor a csökkentési lehetőség ellenére is a teljes adót (azaz szükséges kétszeresét) fizessék meg. Hogy a főpolgármester tényleg számít-e érdemi együttműködésre a cégek részéről, azt nem tudjuk, de az akció sikertelenségét nem nehéz megjósolni. Ráadásul a kérés nagyon rossz üzenet azoknak, akik a jövőben akár budapesti, akár országos politikusként számítanak Karácsonyra. 

A főpolgármester tévesen gondolkodik, amikor azt szeretné, hogy a cégek ne profitjuk maximalizálása (és így adójuk minimalizálása) mellett döntsenek. A vállalkozásoknak az a dolga, hogy éljenek a felkínált csökkentési lehetőséggel. Így nem kerülnek versenyhátrányba a többiekkel szemben és így látják el legfőbb feladatukat (nyereségesség biztosítása). Karácsony valójában nem adófizetést, hanem adományt kér, ráadásul teljesen politikai alapon, hiszen nem konkrét projekt, hanem általában a városi költségvetés támogatását szeretné. Nem szokás és nem is szabad ilyet kérni, pláne adni. Egy-egy, nyarat nem csináló fecske kivételével nem is fog senki. Miért tennék? Ugyanakkor felmerül, hogy milyen országot és gazdaságot várhat el a cégvilág, ha Karácsony végül miniszterelnök-jelöltből miniszterelnök lesz (e sorok írója egyébként ezt rendkívül valószínűtlennek tartja, márcsak az olyan ügyek miatt is, mint az itt tárgyalt amatőr akció). 

Sokszor elhangzott már, hogy az iparűzési adó nem jó adó, meg kellene szüntetni. Egyrészt nem a nyereséget adóztatja, hanem az árbevétel alapján kell fizetni (akkor is, ha veszteséges a cég vagy éppen ettől lesz veszteséges), másrészt igazságtalan, hiszen leginkább a szolgáltatókat terheli, a kereskedőket a legkevésbé, míg a gyártókat általában valahol a kettő között. 

Az is igaz, hogy nagyon sok önkormányzatnál ez adja a bevételek legnagyobb részét, ezért kivezetése csak akkor lehetséges, ha helyette rendelkezésre áll valamilyen alternatíva. Afelől sincs kétség, hogy Orbán Viktor nagy, kéjes mosollyal írta alá a fővárost alaposan megszorongató rendeletet és külön megdicsérte annak kiagyalóját. Valószínűleg nem Budapestet próbálta megfojtani (az ellenzéki média értelmezése szerint: bosszúból), csak a főpolgármester körül akart zűrt kavarni, hátha rávilágíthat annak alkalmatlanságára. Talán ő sem számított ilyen eredményre. 

Karácsony nehéz helyzetben van, adományt kérő leveleknél többet várnak el tőle még leghűségesebb szavazói is. Új bevételi források után kell nézni. Meg kellene azt is vizsgálni, milyen súllyal szerepel az iparűzési (vagy ahhoz hasonló) adó az olyan városok költségvetésében, mint Bécs, Milánó, Edinburgh, Tallinn vagy München. Ha a magyarhoz közelít a mérték, az jó érv lenne a kormány ellen. Ha nincs is ilyen adó (!) a vizsgált városokban, akkor ötleteket lehetne meríteni az egyébként is ritka és (mint írtuk fentebb) rossz adófajta kiváltására. 

A főváros működtetéséhez szükséges források biztosítása eleve nem egyszerű feladat, ellenszélben pedig kifejezetten nehéz. Cormac McCarthy regényének címét használva: a főpolgármesteri hivatal nem vénnek való vidék. Akárhogyis nézzük, a miniszterelnöki szék még kevésbé lenne az.