Alternatíva: az élethosszig tartó bujkálás helyett.
Szájer eltűnt. Érthető. Kilép innen-onnan és kiléptetik a többi helyről. Még jobban el fog tűnni. Itt van egy mindenki által elismerten nagy tudású, nyilvánvalóan óriási politikai tapasztalatot szerzett, egyébként 59 évesen még igencsak aktív korú férfi, aki a koronavírus elmúltával is csak maszkban és álszakállal (ja igen, ez utóbbinak a fordítottja játszik) mer majd kilépni az utcára, mert annyira szégyelli, hogy mindenki, de tényleg mindenki rajta röhög.
Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket, de ez valószínűleg nem olyan. 20 év múlva is az ereszcsatornán csimpaszkodó meztelen alkotmányozó jut majd eszünkbe róla. Talán 100 év múlva keretezett, kis színes rész lesz a gimis történelemkönyvben, amivel nonszensz korunkat próbálják elmagyarázni az akkori fiataloknak. Ők is röhögni fognak.
De nem törvényszerű, hogy Szájer kivonuljon a világból, illetve Magyarországról. Van alternatíva. Csak egy ilyen nyilatkozatot kellene tenni:
„Szájer József vagyok. Tapasztalt politikus, mindenki által ismert közszereplő. A néphit szerint én írtam a mai magyar alkotmányt. Ez utóbbi így nem igaz, de azért megtisztelő feltételezés.
Bonyolult életem volt. Jó életem volt. Most sem rossz. Elmehetnék Kanadába vagy Floridába, hogy ezentúl ott éljem a nyugdíjasok gondtalan életét. De én politikus vagyok és ahogy az elmúlt 30 évben mindig, most is azt tartom a legfontosabbnak, hogy az emberek ügyeivel, Magyarország ügyeivel, Európa ügyeivel foglalkozzak.
Megváltozott körülöttem minden, illetve sokminden. Látom és értem is, hogy másként gondolkodnak rólam az emberek. Talán elkerülhetetlen, hogy bizonyos dolgokban én is másként gondolkodjak magamról és a felelősségemről. Másként gondolkodjak arról, hogy mi is a feladatom. Hogy tudok politikusként a legtöbbet visszaadni abból, amit az emberektől, Magyarországtól, Európától kaptam életem eddigi 59 évében.
Adódott volna a lehetőség, hogy régi, otthonomnak érzett pártomon, a Fideszen belül alakítsak új frakciót, de a körülmények viharában olyan döntések (talán meggondolatlan döntések) születtek, amik következményeit már nehéz meg-nem-történtté tenni. Nem mondom, hogy a Fidesz nem lett volna kész egy általam vezetett/képviselt/fémjelzett párton belüli tömörülésre, mert ha valaki, akkor én képes lettem volna ezt létrehozni. Kicsit talán a zsákutcába szorult párt megújulásához is hozzájárultam volna.
Nem így történt. Kiléptem, kizártak, nem kaptam esélyt. Ma már világos, hogy vannak más, talán még jobb lehetőségek.
Bejelentem, hogy nem vonulok vissza a politikából. Továbbra is szeretnék az emberekért, Magyarországért, Európáért dolgozni.
Új pártot alapítok, ahol várok/várunk mindenkit, aki egy szabadabb életben hisz, ahol a politika nem rendszabályozni, formálni akarja az embereket, hanem megpróbálja a minél nagyobb szabadságot elhozni számukra. Egy olyan pártot, ahol nem a kirekesztés és a közös ellenség, hanem a nagyobb jólét és szabadság vágya tartja egyben az embereket.
Nem tudom még, hogyan tudjuk majd elkerülni a képmutatást, ami a politikával kéz-a-kézben jár. Nehéz dolog ez, nehezebb, mint gondolnánk, higgyék el nekem. De abban viszont biztos vagyok, hogy fel tudunk lépni a kirekesztés és az intézményesített gyűlöletkeltés ellen. Ez már önmagában is nagyon nagy eredmény lesz.
Nem akarok meggyőzni senkit arról, hogy jobb ember lettem, mint voltam. Sőt arra számítok, hogy jelen bejelentésem után (mondhatni véletlenül) további furcsa dolgok derülnek ki rólam, hiszen az Európai Szabadság és Jólét Pártja konkurenciát jelent a politikai színtéren.
Nem félek a politikától. Úgy érzem (hosszú idő után először), hogy megint valódi politikus lehetek. Azt mondják, aki magasra tör, nagyot zuhanhat. Én megfordítanám ezt: Néha nagyot kell zuhanni, hogy felfelé tudjunk indulni. Köszönöm."
Van olyan ország, vagy olyan politikus, ahol ez lehetséges lenne. A 2020-as Magyarországgal kapcsolatban kétségeim vannak. Gondolom másnak is.