Legalább magunknak ne hazudjunk.

Az elmúlt hetekben a kormányzat és a gondolkodás nélkül mantrázó pártmédia azt sulykolta, hogy a ránk leselkedő legnagyobb veszély a vírus külföldről történő behurcolása. Meglepő módon a független (ellenzéki?) sajtó is többé-kevésbé kritika nélkül vette át ezt az üzenetet. A határzár bevezetéséhez kellett is a puhítás, így most nincs népharag, pedig az utazás szabadságának korlátozása a kádári időket idézi.   

Ez a blog nem tagadja, hogy a határok lezárásában van logika, legfeljebb a megvalósítás szabályairól (melyeket teljes pontossággal még nem ismerünk) lehetne vitatkozni. Látni kell azonban, hogy a „minden ország piros” elv jól kommunikálható, népszerűséget hajhászó politikai fogás is (a kormány minden eszközzel megvédi a magyarokat – itt most a külföldiektől), ami a pártgazdaságnak jól jön (ez utóbbiról már írtunk itt). 

A legnagyobb veszély azonban nem a behurcolás. Nincs mit behurcolni, mert a vírus már itt van régóta. Legfeljebb a vírus terjedésének valószínűségét lehet erősíteni, ha olyan helyre utazik az ember, ahol többen betegek, mint itthon. Valójában a legnagyobb veszély, hogy az ilyen leegyszerűsített, politikailag praktikus üzeneteket tényleg elhiszik az emberek. 

A koronavírus nem attól terjed, hogy átlépjük a határt. Akkor lehet elkapni, ha úgy viselkedünk, hogy az elősegíti a terjedést. Majdnem mindegy, hogy külföldön vagy belföldön. 

Ennek a bejegyzésnek az az üzenete, hogy a kormányzati kommunikációval ellentétben nem a behurcolás a legnagyobb veszély, mert ha ezt elhisszük, hamis biztonságérzetet adhat. Ez a hamis biztonságérzet a valódi veszély, az igazi legnagyobb veszély. A csoportos, főleg zárttéri rendezvények elkerülése, a maszkhasználat és a távolságtartás ismét számít. Valószínűleg jobban, mint valaha.

Mint eddig számtalanszor a történelem során, most is abból lehet a baj, ha az emberek kritika nélkül elhiszik, amit mondanak nekik. Ne gondoljuk, hogy a kormány megvéd minket (nem is azért van), magunknak is tenni kell érte, sőt leginkább nekünk kell tenni. Az ország vezetőitől pedig a szigorításokon túl leginkább példamutatást várnánk. Legalább ebben.