Vagy más oka van a tiltást belengető kormányzati kommunikációnak?

"Déli irányba ne foglaljon, ne szervezzen nyaralást szeptembertől senki!”

Orbán Viktor valószínűleg már pontosan tudja, mi lesz szeptember 1-től. Pár napja Gulyás Gergely, most pedig maga a kormányfő szólította fel a magyarokat arra, hogy mondjanak le a szeptemberi mediterrán hétvégékről.

Ez a bejegyzés azt állítja, hogy nem csak, illetve főleg nem a vírusveszély van a várható tiltás mögött és egyben kéri, hogy mérsékelten szigorú, túlzásoktól mentes korlátozások következzenek, márcsak azért is, hogy továbbra is lehessen számítani a hétköznapi emberek együttműködésére, fegyelmezettségére. 

Szeptember első-második-harmadik hetét kicsit lekezelően utószezonnak hívjuk, pedig már rég a rendes nyaralási időszak része. Az időjárás persze megjósolhatatlan és egyre inkább az, de az idén igen későn beindult nyár miatt sokan azt gondolhatták, hogy legalább tovább fog tartani a meleg. Augusztus végén szólni, hogy ne foglaljunk szeptemberre? Nyilván az ezekre a hetekre nyaralást tervezők nagy része már régen megszervezett mindent. Más kérdés, hogy azzal a tudattal, hogy bizony lehet, hogy nem fog tudni elmenni, mert nem csak az időjárás, hanem a vírushelyzet is kiszámíthatatlan. Ilyen szempontból nem is lenne baj a magasról jövő figyelmeztetés (bár az ebben foglalt jó adag atyáskodó képmutatás soha nem lehet elfogadható). 

Ez a blog azt gondolja, hogy egy-egy vadhajtás kivételével (pl Szentkirályi Alexandra agymenéséről írtunk itt és az adódó követeztetésekről itt) a kormányzat eddig elfogadhatóan kezelte a vírushelyzetet, de biztosan sokkal jobban, mint amit vártunk volna. A válságkezelés fő stratégiai eleme volt, hogy a döntéshozók/végrehajtók az emberek belátására apelláltak. Volt a szigorú szabály, de alapvetően nem büntettek, hanem felhívták a figyelmet a betartás fontosságára. A kormányzat és talán Orbán Viktor is értette, hogy sokkal kevésbé hatékony, ha erőszakkal kényszerítik az embereket, mintha az együttműködésüket kérik. 

Azt írja a sajtó és azt mondják a szakértők (nem csak Magyarországon), hogy az emberek nyaralásról hozzák haza a betegséget. Lehet ezen vitatkozni, hiszen ha az emberek nyaralnak, akkor tényleg nyaralás alatt kapják el a vírust, ha otthon maradtak volna, akkor meg nyilván otthon. Nem az számít, hogy hol vannak, hanem az, hogy hogyan viselkednek. De ebbe most ne menjünk bele, csak megjegyezzük, hogy a magyar kormányzat különösen hajlamos arra (de lássuk be, minden kormányzatra igaz lehet ez), hogy a külföldet hibáztassa a problémákért. 

A lényeg, hogy az adatok és a körülmények nem támasztják alá, hogy általában a déli államok veszélyesebbek lennének, mint a többiek. Igen, Spanyolország rosszul áll és a portugál vagy máltai helyzet sem megnyugtató. De Orbán és Gulyás nem erről beszélt, hanem általában a déli irányról, amit feltehetően úgy kell érteni: Földközi-tenger. 

Ha az adatokat nézzük, a magyarok kedvenc utószezon-helyei közül Ciprus, Görögország és minden ellenkező hír ellenére Horvátország is elég jól áll, általában messze jobban, mint sok, északabbra lévő tagállam. Nem indokolt jobban lezárni őket, mint például Hollandiát vagy Svédországot. Azt pedig senki sem gondolhatja komolyan, hogy veszélyesebb egy görög strandon tölteni a hétvégét, mint mondjuk Bécsben. Az általános mediterrán tilalom (értsd: határátlépés nehezítése) nonszensz. 

A továbbiak foglalkozzunk csak Horvátországgal, mert mind közül ez a legnépszerűbb az utószezont kihasználni tervező magyarok között. Itt a lényeg a megyénkénti eloszlás. Világosan látszik, hogy a betegek többsége a nyaralóhelyektől messze lévő Zágrábban, illetve a második legnagyobb város környékén (Split) csoportosul. 

Az utószezonra jellemzőbb rövid nyaralás vagy hosszú hétvége szempontjából Isztria vagy a Krk-szigetet és az ország harmadik legnagyobb városát, Rijekát is magába foglaló Tengermellék-Hegyvidék jöhet leginkább szóba. Mindkét megyében 40-50 között van jelenleg az aktív esetek száma. Ez annyi, mint Borsod, mégha az észak-keleti megyénk nagyobb is ezeknél. Semmi sem szól az ellen, hogy az ember átugorjon szeptember közepén. 

Ha félretesszük a köztudottan bizonytalan adatokat, akkor méginkább vállalhatatlan a déli irány lezárásának terve. Már régóta nem állítja senki, hogy a vírus a tengerparton/tengerben terjed, sőt nem is a (jellemzően szabadtéri) tengerparti éttermekben. Az éjszakai szórakozóhelyek, tömeges rendezvények a veszélyesek. Fel kell erre hívni az emberek figyelmét, meg kell őket kérni, hogy ne bulizni menjenek, hanem élvezni az egyéb mediterrán adottságokat. Abban nincs semmi veszélyes, ha az ember a saját kocsijában lezúz egy tengerparti apartmanba vagy szállodába. Szeptemberben eleve jóval kisebb a tömeg, mint a korábbi hónapokban. 

Nyugodtan, biztonságosan lehetne Horvátországba utószezonozni. Kormányzatunk nem akarja. Miért? 

Azért, mert a speciális magyar államberendezkedés lényege, hogy a tőke és a politika szinte azonos, de legalábbis elképesztő szorosan összefonódik. Így a határlezárásról döntő miniszterelnöknek és körének közvetlenül is az az érdeke, hogy a magyarok szeptemberi nyaralása ne Horvátországba irányuljon, hanem a Balatonra. Orbán Viktor azt gondolhatja, hogy itt az idő fordítani a régi mondáson, hogy a Balatonon csak két hónapig van szezon. Most meg lehet lökni még eggyel vagy kettővel.

Azt hihetnénk, hogy ez a magyar gazdaságnak is jó, mert a magyar kisember nem külföldön költi el a pénzét. De ez utóbbi bölcsesség már biztosan nem igaz. A fogyasztás szabadságának ilyen korlátozása nem lehet jó a gazdaságnak. 

Egyébként Orbán és köre lehetetlen feladatot akar megoldani. Amíg Magyarországnak nem lesz saját tengerpartja, addig politikailag vállalhatatlan, hogy a magyarokat letiltsák a tengerről. Volt ilyen időszak, régen volt, de emlékszünk rá, vége lett, nem véletlenül.

Az egészben a legfélelmetesebb, hogy a politikai elit kezd hozzászokni ahhoz, hogy a határok átjárása minden következmény nélkül, akár saját érdekből is korlátozható. Akkor is, amikor az nem indokolt. Arról nem is beszélve, hogy Horvátország kizárása közvetlenül is szembe megy Orbán szépen meghirdetett trianoni összefogásával - persze ez a legkevésbé érdekes. 

Ennyi hónap után tudjuk, hogy a vírus nem akkor terjed, ha átmegyünk a határon, hanem akkor, ha viselkedésünkkel elősegítjük a terjedését. A balatoni szállodák érdeke más, mint a vendégeiké. Nem jó, ha a határ a szállodák szája íze szerint kezeljük. Nem jó, ha a politikus azt gondolja, mindent megtehet. 

Bár Orbán Viktor már tudja, mi jön, más még nem. Még nem késő változtatni. Ez a blog felszólítja azokat, akik döntési helyzetben vannak, hogy ésszel döntsenek. Ne korlátozzuk, amit nem kell, illetve csak annyira, amennyire indokolt. 

Az elvtársak/polgártársak csak ne menjenek annyit külföldre, kibírják. Abból nem lesz baj, ha itthon maradnak. Köszönjük, ebből már megjöttünk. 

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy nem valós veszély a koronavírus külföldről történő erősítése. Nem is arról, hogy a kormányzatnak ne lenne joga, sőt kötelessége erős, akár meredek intézkedések bevezetése, amikor arra szükség van. Ez a bejegyzés azt állítja, hogy itt másról van szó. Specifikusan a déli utazások megnehezítése sok szempontból is hiba és a jól működő politikai rendszer ismérve, hogy a politikusok igyekeznek elkerülni a hibákat. Lehet, hogy Magyarországon nem törődnek ezzel?