Ilyen a magyar közélet 2020-ban.

Szentkirályi Alexandra egy héttel ezelőtti, tanítónénisen szigorú jogszabály-értelmezéséről visszavonulót fújt a kormány. Mostmár hivatalosan is tudjuk, hogy a budapestiek használhatják a nem-budapesti ingatlanjaikat. Vicc ez az egész, de azért vegyük észre a három apró tanulságot, ami annyira-annyira jellemzi a 2020-as Magyarországot:

1) A kormányszóvivő előre felvett, vágott-szerkeszett beszédben nyilvánvalóan rosszul értelmez egy jogszabályt. Egyeztethetett volna előtte is, illetve a csapatából valakinek eszébe juthatott volna, hogy ez így nem biztos, hogy jó. Esetleg ő is nemet mondhatott volna a kezébe adott szövegre, ha nem ő írta. Valaki megszülte a kérdés-feleletet és feltehetően egy csomó kézen átmenve szó nélkül beolvasásra került. De ez még oké, mindenki tévedhet, van ilyen, illetve lehetett volna rosszabb is.

2) A sajtó érdemi kritika nélkül hirdeti a nyilvánvalóan rossz jogértelmezést, mintha a kormányszóvivő önmaga egy jogforrás lenne. Még az Index is csak annyit tesz, hogy a következő napok operatív törzsi tájékoztatóján óvatosan felteszi a kérdés, hogy biztos így van-e (persze választ nem kap). Ahelyett, hogy valaki elolvasta volna az idevágó 2 darab rendeletet vagy megkérdezett volna egy jogászt. Vagy simán csak józan ésszel leírja, hogy szegény Szentkirályi most bődületes hülyeséget mondott. Összehasonlításképpen: Ha Trump mond ilyet, a cnn.com-on fél órán belül ott van, hogy az elnök vagy téved vagy hazudni próbál és felhívják az emberek figyelmét, hogy ezt a szabályt nem kell betartani, mert ilyen szabály nincs. Hogy az Origo meghajol, azt értjük. Őszintén szólva az Index múlt hétvégi idevágó cikkei után gyorsan ellenőriztem a szabad-e az index? oldalt (szabad, egyébként). Olyan, mintha a sajtó azt hinné, hogy vészhelyzet idején nem illik ellentmondani. Érthetetlen.

3) Majdnem egy hétig tartott a kormánynak, hogy tisztázza a helyzetet. Ne higgyük, hogy azért, mert sok egyéb dolguk mellett nem jutott erre idő vagy nem is érezték, hogy itt most tisztázni kell valamit. Egyszerűen senki nem mert megszólalni, mert ma Magyarországon nincs egy ember a kormányzatban, aki a főnök jóváhagyása nélkül merne abban a témában (akár hivatalosan akár magánemberként) nyilatkozni, hogy az emberek használhatják-e a saját ingatlanjaikat. Vagy méginkább: Senki nem mer a kormányzati kommunikációval szembehelyezkedni még akkor sem, amikor az nyilvánvaló tévedésen alapul.

Tehát összefoglalva: A kormányszóvivő nem tud olvasni, esetleg nem ér rá (nem szeret?) közlönyt olvasni. A csapatából ez mindenkire igaz. Vagy nem mer senki szólni, amikor kellene. A sajtó nem hülyézi a kormányszóvivőt, nem segít az embereknek, nem mond véleményt, nem kérdez meg szakértő jogászt. Nincs egy megbízható jogászuk? Vagy nem mernek szólni ők sem. A kormányzatban pedig tényleg senki nem mer véleményt nyilvánítani. 

Végig fel sem merül, hogy ez egy olyan ország, ahol jogszabályok vannak, azok megismerhetőek, érthetőek és egyszerűen azok alapján kell viselkedni így-vagy-úgy. Itt van ugyan megismerhető jogszabály, de mégis mindenki ahhoz igazodik, hogy mit gondol arról a kormány. Az önálló gondolat hiánycikk. Vagy csak a hozzá tartozó bátorság nincs meg. 

Karácsony Gergelynek néhány napja ráment, mire véleményt formált és odaállt a budapestiek mellé. Sovány vigasz, hogy a budapestiek addig sem voltak teljesen egyedül, mert ez a blog már akkor, egyből elmondta a tutit.