Karácsony Gergely lendületbe jön és próbál lassítani. Nem ez a baj.
Az aktuális elképzelés szerint 70-ről 50-re, 50-ről pedig 30-ra csökkenne a megengedett legnagyobb sebesség a főváros útjain. Akár jó ötlet is lehetne, de persze az ördög a részletekben (itt: megvalósításban) rejlik. Az eddigi tapasztalatok alapján azt mondanám, hogy biztosan ott lesz alacsonyabb a sebesség, ahol nincs értelme és ott marad magasabb, ahol nem kellene. Legalábbis a rendőri sebességmérési helyszínek rendre ilyen szempontok alapján kerülnek kiválasztásra.
De vegyünk egy fordulatot, mert ez a bejegyzés nem arról szól, hogy legyen-e 30 az új 50, hiszen az előbb elmondottak szerint nincs kétség a megvalósítás elbénázása tekintetében, legyen az eredeti ötlet jó vagy rossz. Ez a bejegyzés inkább azt kérdezi, hogy mi mozgatta a szerkesztőket, amikor Karácsony ATV-beli interjúját azzal a címmel tették ki, hogy:
„Karácsony a sebességkorlátozásról: Az én apukám egy este nem jött haza”.
Mert erre még a legnagyobb Karácsony-rajongók is csak azt tudják mondani, hogy nem gyerekkori traumák alapján kellene irányítani a várost, hanem észérvekkel, szakértők és nemzetközi példák alapján, felülemelkedve az ösztönökön.
Persze ha megnézzük a nyilatkozatot, akkor a főpolgármester nem pont ezt mondta, hanem inkább azt magyarázta, hogy neki miért nincsen jogosítványa.
Végül: Adódik a vicc (nyilván el is sütötték sokan), hogy alkalmas-e egy ekkora város irányítására az, aki még egy autót sem tud elvezetni. Egy rendes texasi meg biztos hasonlóan vélekedne a shotgun használatáról. Szóval én azt hiszem, hogy önmagában ezzel még nincs baj. A baj ott van, hogy mit gondolnak az emberek az ilyen kommunikációról. Minimum azt, hogy szerencsétlen.
