Még az is lehet, hogy jó lépés volt, hiába háborog mindenki. 

Az elmúlt hetekben számtalan cikk jelent meg a Wizzair kézipoggyász-szabályának változásáról, amit tényleg csak a rend kedvéért írok le, mert meggyőződésem szerint már mindenki (aki kicsit is érintett) kívülről fújja:   

A korábbi gyakorlattal ellentétben nem vihető a fedélzetre (hanem feladott poggyászként leadandó) a kézipoggyász (ami max 10kg és max 55X40X23 cm), kivéve, ha kisméretű (max 40X30X18 cm, azaz elfér a lábnál) vagy ha külön wizz priority szolgáltatást vásárol az utazó. 

A szabály ellen szépen kikelt az internet, újabb pénzlehúzást látva a változások mögött, a légitársaság újabb packázását. Sehol, de tényleg sehol nem olvastam az ezzel járó előnyöket, úgyhogy gondoltam röviden leírom, megjegyezve, hogy nem valami elméleti fejtegetésről van szó, hanem friss és személyes tapasztalatról. 

1. A repülőbe történő be- és kiszállás sokkal gyorsabb és kulturáltabb lett. A többség ugyanis nem zötyög beszálláskor azon, hogy az utazóbőröndjét (amit valamiért kézipoggyásznak hívnak) elhelyezze a felső polcokon, hanem egyből leül. Ugyanez kiszálláskor, csak fordítva. Nem kell várakozni, ácsorogni, félrehajolgatni, táskákat nyomogatni, lökdösődni a szűk folyosón, hanem egyszerűen csak helyet kell foglalni (vagy kiszállni), mint ahogy azt egy normális utazásnál elvárja az ember. 

2. Végre jó esély van arra, hogy a polcokon elhelyezett kabát/kalap elfogadható állapotban kerül elő az út végén. Azelőtt nagy valószínűséggel két bőrönd közé préselődve, helyrehozhatatlanul összegyűrődve töltötte a repülést. Most szellősebb a hely, nem megy tönkre, amit a fedélzeti csomagok közé tesz az ember. 

3. Az utóbbi idők Wizzair repülései alkalmával egyszer sem volt olyan, hogy a kézipoggyászok normálisan elfértek volna az utastérben. Bevett szokássá vált, hogy a repülőgép közepén ülő utas táskája a hátsó soroknál került elhelyezésre és fordítva. Nemegyszer az én cuccomat is átpakolták az utaskísérők. Ennek több kellemetlen következménye volt, nem is fejtegetem, csak annyit kérek, hogy képzeljünk el egy leszálláskori tömött folyosót, ahol néhány ember furakodva keresgéli a csomagját, mert gőze sincs, merrefelé helyezték el végül. Na, ez a probléma most megszűnt. 

Összességében elmondható, hogy az új kézipoggyászos szabály kulturáltabb, normálisabb, emberibb utazást eredményez. Furcsa, hogy pont azok hőbörögnek ellene, akik máshol azért szidják a fapadosokat, mert nem elég elegánsak és masszaként, tömegként kezelik az embereket. Az új Wizzair rendelkezés pont az ellenkező irányba tett lépésként értelmezhető. 

Így a bejegyzés vége felé meg kell jegyeznem, hogy a repülőtéri poggyászfeladáskor tényleg sokkal hosszabb volt a sor és lassabban is haladt, mint korábban. A problémát több pult beüzemelésével simán meg lehetne oldani, nem is értem, hogy nem sikerült ezt megugrani. 

Azt világos, hogy a hátizsákos turista egyáltalán nem hajlandó poggyászfeladáshoz várakozni, csak menni akar és világot látni. Nyilván ők az olcsóságot a civilizált körülmények elé helyezik. Most nem ők jártak jól. 

Az csak a magánvéleményem/sejtésem, hogy ezzel az intézkedéssel a társaság fő célja nem a pénzbegyűjtés volt, hanem az egyébként tarthatatlan körülmények megváltoztatása, valószínűleg dolgozói (utaskísérői, kapitányi) visszajelzések alapján. Persze tévedhetek, mint mindig, de a lényeget tekintve talán ez nem is fontos. 

Mi nem haldoklunk, mi így élnünk. És igyekszünk látni az élet jó oldalát is, amikor van rá lehetőség. Még akkor is, amikor fapadosokról van szó, amiket hivatalból szidni illik.