Komolytalan, valóságtól elszakadt emberek döntöttek megint.
Érthetetlen, mit gondolt, aki a tanárok kirúgásáról döntött. Még ha nem is érzékelte, hogy ezzel olajat önt a tűzre, annyi esze lehetett volna, hogy nem fog találni a megüresedő helyekre senkit.
Milyen menedzser az, aki a fegyelem látszatának fenntartásáért kivágja a dolgozót, miközben tudja, hogy ettől leáll a gyár? Arról nem is beszélve, hogy a hivatkozott fegyelmezetlenség nem veszélyeztette a munkát, a gyárat, a termelést.
Fegyelmeznek és megaláznak, jogokat vonnak el ahelyett, hogy a tanároknak minden nap megköszönnék, hogy bemennek dolgozni. Mert világos, hogy bármelyik tanár azonnal találna 2X annyiért munkát. Valamifajta tehetetlenség miatt nem mondanak fel. Látni kell, ha kirúgják őket, az nem büntetés, hanem segítség nekik.
Első kérdés, hogy ki volt az a hülye, aki azt gondolta, hogy ez (mármint a kirúgás) a megoldás? Második, hogy mikor menesztik?
Az ország tragédiája, hogy (legalább) 30 év kontraszelekció után a közoktatás (és ezen belül a tanári kar is) messze alulmúlja az elvárásokat. De erről nem a tanárok tehetnek, hanem azok, akik ebben a 30 évben fejlesztették (visszafejlesztették) a rendszert.
A harmadik, egyben a legfontosabb kérdés, hogy miért gondolja a mára már mindent átható, a hatványozott veszélyhelyzetekkel, különleges jogrendekkel megtámogatva szinte végtelenné váló központi hatalom, hogy az embereket mindig erőből, nekifutásból kell lenyomni? Először elvenni a sztrájkjogukat, aztán szépen utcára tenni őket, miközben éppen köszönetet kellene mondani nekik. Miért ez az aránytévesztés, a valóságtól elszakadás? Kik ülnek azokban a pozíciókban, ahol ezeket az ügyeket meg kellene vitatni és döntéseket hozni? Tényleg, kik?
Mit kell tenni a nyugalom, a munka helyreállításához? Visszavonni a felmondásokat, elnézést kérve. Felmenteni pár középszintű döntéshozót, akikre rá lehet kenni az egészet. Visszaadni a tanárok sztrájkjogát. Konkrét ígéretet tenni a középtávú megoldásra (saját javaslatunk erről ebben a korábbi cikkünkben).
A tüntetéseknek akkor van értelme, ha minimumprogram kapcsolódik hozzá. Ez nem lehet a béremelés, hanem csak az előbbi néhány pont. A béremelés kérdése azután jön.
Ráadás: A híradásokból valószínűleg nem érzékelhető, de a helyszínen élőben látva: a Blahára szervezett mai tűntetés elég erősre sikerült. Hajrá!