Pedig itt volt a lehetőség.

Azt gondolná az ember, hogy egy-egy válság összekovácsolja az egyébként széthúzó tagokat. Amikor össze kell fogni, amikor segíteni kell egymást, amikor az összehangolt akciók nyilvánvalóan eredményesebbek lennének, mintha mindenki külön dolgozik a megoldáson.

Nem ez történt. A brüsszeli központban felmerült ugyan, hogy cselekedni kellene, de elbénáztak mindent, amit csak lehetett.

1. A vakcinabeszerzés végtelenül amatőr módon zajlott. Rosszul felmért alkupozíciók és érdekek/súlypontok. Rosszul, szakértelem és piacismeret nélkül megkötött szerződések. Rossz utólagos érdekérvényesítés. Mindez megdöbbentően lassú tempóban. Az eredmény: Az USA-hoz, Nagy-Britanniához, de még Kínához képest is megkésett/alacsony (itt a kettő ugyanaz) átoltottság, ennek következtében magasabb halálozás és tovább gyűrűző gazdasági problémák. Széthúzó, különutas, egységet megbontó tagok (legjobb példa Magyarország), akik ráadásul tényleg jobban jártak azzal, hogy nem bízták magukat a brüsszeli központra. 

2. A járvány negatív gazdasági hatásait ellensúlyozó („forradalmi”-nak nevezett) pénzügyi csomag szétosztása kétségbe vonható elvek mentén történik, de az igazi probléma az, hogy lassan-lassan-lassan, nagyon lassan. Jóval több, mint egy évvel a járvány kitörése után az USA-ban már a szétosztott pénzek okozta inflációtól tartanak, míg az EU még mindig csak számolgat, hogy kinek-mennyit-hogyan. 

3. Néhány kirakatpélda kivételével egyáltalán nem volt kölcsönös segítségnyújtás a tagállamok között, központilag szervezett pedig még annyi sem. A járvány nem egyenletesen érintette a kontinens területeit. Volt, hogy Portugáliába, Szlovákiába vagy éppen Magyarországra került a gócpont. Mindenki megtanulta, hogy csak magára számíthat. 

4. Jóval több, mint egy év telt el az EU védettségi igazolvány bevezetéséig. Mi tartott eddig? Már egyből az elején létre kellett volna hozni egy egységes rendszert, akkor természetesen még nem az oltottságra, hanem PCR tesztekre, átesettségre. Evidens lépés lett volna egy EU szintű akkreditáció a PCR laborokra, de ennek szükségessége még csak fel sem merült a brüsszeli központban. 

5. A határzárak (igazából: szigorítások) az EU egyik legfontosabb, közember számára leginkább érezhető és értékelhető vívmányát törölték el, villámcsapásként, egyik pillanatról a másikra. Mindenféle központi iránymutatás nélkül az országok zárták/nyitották a határaikat (persze inkább zárták), áttekinthetetlen, követhetetlen és leginkább értelmetlen, önkényes szabályrendszert alkotva. Ez a blog a kezdetektől fogva a határzárak ellen emel szót, mert csak fájdalmat és pénztelenséget hoznak (különösen egy olyan pici országnak, mint a miénk), cserébe viszont értelmetlenek (megint jó példa Magyarország a hosszú és szigorú határzárával, közben az EU egyik legsúlyosabb járványával). Még ha vannak is szigorítások a határokon, biztos, hogy jobb lett volna azokat központilag szabályozni. Az EU nem volt erre képes, igazából meg sem próbálta. 

6. Központilag megfogalmazott egészségügyi, logisztikai, jogkorlátozásokra vonatkozó, stb iránymutatásra lett volna szükség és központilag szervezett, hiteles edukációra. Nem volt ilyen.

Közvetlenül nem a járványhoz kapcsolódik, de az EU helyzetét és rátermettségét jól példázza az elmúlt hónapok két szégyenteljes pillanata: februárban Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének moszkvai megalázása illetve Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének áprilisi félreültetése Ankarában (von der Leyen reakciója talán még szánalmasabb, mint maga az eset).

A fentiek csak példák (sőt inkább csak kifejtésre szoruló témakörök), de jól látszik, hogy ha baj van, az EU nem képes megfelelően ellátni a feladatait. Az EU gyenge, minden tekintetben. Nem kell szégyenkeznünk kimondani: A járvány alatt cserbenhagyta a polgárait és tagországait arra kényszerítette, hogy külön utakon járjanak.

Különösen fájdalmas, hogy hibák következmények nélkül maradnak. Mit csinál most Borrell, von der Leyen? Ugyanazt. Tudjuk, ki tárgyalt rosszul a vakcinabeszerzésről? Ki szövegezte a kapcsolódó szerződést? Még csak beszélgetés sincs a kudarcról és annak okairól.

Ez a blog EU-párti, legalábbis Magyarország EU tagsága mellett áll mindenképpen. De látni kell, hogy válságkezelésben az EU alulmúlta és továbbra is alulmúlja önmagát. Fel kell tenni a kérdést, hogy ilyen Európát akarunk-e továbbra is. Ha nem, akkor hogyan lehet megreformálni? Elég-e csak kicsit pofozgatni vagy valami nagyobb szervizelésre van szükség? Vagy már mindegy, mert reménytelen, örüljünk a mának, ez itt a haldokló Római Birodalom és kész?