Egyből más fényben látszik a tavalyi aranymentés

Ember (illetve: szakértő) legyen a talpán, aki innen, a Kárpát-medencéből átlátja a venezuelai politikai helyzetet. Ezért is lehet, hogy szinte csak bulvár-szinten értelmezhetőek az onnan jövő hírek, pedig nyilvánvalóan valami komoly dolog zajlik arrafelé. 

A szombati, erősen hiányosnak tűnő jelentés szerint „Nicolás Maduro, a megkérdőjelezett legitimációjú venezuelai elnök decemberben legalább egy alkalommal igyekezett kivenni az országa a Bank of Englandban tárolt 1,2 milliárd dollárnyi (kb. 340 milliárd forint) aranytartalékát”, de nem járt sikerrel, mert a bank megtagadta az arany kiadását. 

Lehet azon rágódni, hogy a sugallt esettől eltérően valószínűleg
1) nem „kivenni” akarták a pénzt, hanem áttenni máshová (ráadásul így utólag igazuk is volt, hiszen a Bank of England-nál nem tudtak fölötte rendelkezni) és
2) nem az elnök saját maga, hanem Venezuela, mint állam volt a kezdeményező
– dehát megszoktuk már, hogy a hírek ilyenek. 

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy kinek van igaza Venezuelában, ki a jó fiú és ki a rossz. Nem is arról, hogy Bank of England politikai döntést hozott-e és akár igen/akár nem, jól tette-e. 

Ez a bejegyzés csak arra hívja fel a figyelmet, hogy egy ilyen eset után mennyire másként tekintünk a 2018 tavaszi bejelentésre, miszerint az MNB hazahozta a tejes aranytartalékát Londonból, különösen, hogy azóta ez az aranytartalék megtízszereződött.

Orbán Viktorról már nem fog olyan cikk megjelenni, mint most a venezuelai elnökről. Előrelátás, az van. Szerencse is kell majd, azt hiszem.