Felejtsük el, hogy kinek drukkolunk. Lépjünk egyet hátra és úgy nézzünk körül!
A magyar politikai élet és sajtó annyira beleéli magát a brüsszeli történésekbe, hogy a nagy lendületben eszünkbe sem jut kicsit messzebbről szemlélődni. Úgy vesszük, mintha a Sargentini-jelentés körüli forgatag valami boxmeccs lenne: nagy erőkkel drukkolunk valamelyik félnek. Szorgalmasan tippelgetünk, kié lesz a végső győzelem.
Sargentini és csapata adott egy nagyot Orbánnak vagy éppen arról van szó, hogy Orbán vagányan startolt a jövő évi EP-választásokra? Csalt az uniós parlament és érvénytelenül vitt be pofont? Orbán ügyesen elhajolt az ütés elől vagy úgy bekapta a horgot, hogy ebből már nem áll fel?
Imádjuk a sportot. Ilyen ország vagyunk. Nem baj ez, csak közben vegyük észre: most először fordul elő, hogy mi magunk is részt veszünk ezen meccsen. Ott állunk az EP-ringben.
Az EU-csatlakozásunk óta először…
… olyan EP-választások jönnek, amire oda fogunk figyelni, pedig eddig tényleg nem érdekelt senkit, kit-miért-milyen programmal küldünk az EP-be.
… az EP valódi politikai színtérként érzékelhető számunkra is, ahol olyan döntések születnek, amik valóban hatással lehetnek az életünkre. Eddig az embereknek gőzük sem volt, miről vitatkoznak a „brüsszeli bürokraták”.
… olyan helyzet áll elő, hogy a magyar kormányzat véleménye/érdekei érdemben befolyásolhatják az európai politikát.
Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy jó vagy rossz (érdemes vagy érdemtelen) bunyóst küldtünk a ringbe. Nem arról, hogy drukkoljunk-e neki vagy inkább szégyenkezzünk miatta. Ez a bejegyzés egyszerűen csak annyit állít, hogy most először számunkra is valódi parlamentté vált az Európai Parlament. Ennek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Valami megváltozott. Jó vége lesz vagy nem, meglátjuk.
Nem ilyen politikát akartunk, nem ilyen EU-részvételt? Nem szép ez, ami történik? Felháborító, szégyenletes? Mocskos? Elkeserítő? Politikáról beszélünk. Mit vártunk? Azt hittük, az európai politika indulata más?
A szintugrás megtörtént. Az kellett ehhez, hogy a magyar parlament teljesen elveszítse jelentőségét. Kiürült, unalmassá vált. Eltűnt belőle a sport. Itt, a Duna partján előre lefutott, érdektelen minden meccs, mint egy rosszul koreografált pankráció. Az Országgyűlés szintjén már nem tudunk drukkolni, nincs kinek. Találtunk magunknak új ringet. Hogy vérre megy a játék? Úgy tűnik, ezt szeretjük. Ha nem szeretjük, akkor is ez van. Tessék: lehet izgulni. Közben jusson eszünkbe a lényeg: Mi nem haldoklunk, mi így élünk.