Megépítjük az elkerülőt, hogy ne a városon keresztül haladjon a forgalom. Aztán fizetőssé tesszük, hogy mégis. Magyarázat vagy remény 3 év után sincs.
Az elkerülő forgalmát beterelni a városba akkora hülyeségnek tűnik, ami még itthon sem szokás. Megcsinálni a hülyeséget, aztán úgyhagyni… na ez már jellemző.
Ha a KRESZ-t félretéve, általánosan próbáljuk definiálni az autópálya fogalmát, akkor talán a követező körülírás lenne a legegyszerűbb: Egy olyan hosszabb útszakasz, ahol akadálymentesen és így gyorsan lehet haladni, ezzel sokkal rövidebb idő alatt jutva el A-ból B-be, mintha a mellékutakat használnánk. A előnyökért az autósok hajlandóak fizetni, ezért az autópályák használatára könnyen elfogadtatható az útdíj bevezetése.
Az M4 egyszer talán tényleg autópályává válik, összekötve Budapestet Szolnokkal és a romániai Nagyváraddal. Ez a bejegyzés azonban nem erről a szép új jövőről szól, hanem a mai funkcióról.
Az M4 ma egy rövidke szakasz, ami Vecsés és Üllő elkerülő útjaként lett megépítve. Szükség is van rá, mert az Üllő-Monor-Gyömrő-Pilis-Tápióság hatalmas terület, egészen elképesztő mennyiségű autós ingázóval. Ezek jelentős része minden reggel errefelé támadja meg a várost, hogy este hasonló intenzitással visszavonuljon.
Az elkerülő alkalmas arra, hogy Vecsés és Üllő (az a két város, ahol a teljes forgalom átnyomul) átmenő forgalmát levezesse. Megépítése után egy ideig el is látta ezt a funkciót, a helyiek évtizedes álmát valóra váltva. Aztán eljött az ítéletnap, azaz 2015 január elseje és az elkerülőként működő M4 fizetős gyorsforgalmi úttá vált. Feltételezhetően azért, mert a környéket nem ismerő, íróasztal mellett térképet böngésző döntéshozó csak a nagybetűs M4 jelzést látta maga előtt és azt gondolta, ha már autópálya, akkor tegyük fizetőssé. Vagy nem gondolt semmit, csak döntött.
Az intézkedés azonnal hatott. Vecsésre olyan mértékű forgalom terelődött, hogy csúcsidőben az autósor úgy vágja ketté a települést, ahogy a déli határon emelt fal választja el a menekülteket látni sem bíró magyarokat maguktól a menekültektől. Átkelni rajta közel lehetetlen. Még rákanyarodni sem lehet szabályosan (hiszen ki tudja megvárni, míg elmegy az órákig vonuló, folyamatos kocsisor), így minden ilyen akció életveszélyes. A légszennyezés réme a balesetveszély mellett egészen eltörpül.
Az érintett főút Vecsés ütőere. Közvetlenül mellette iskola, több nagyforgalmú bolt és szolgáltatóegység, sőt egy egész lakótelep van. Túlzás nélkül állítható, hogy csúcsidőben felüljáróra/aluljáróra lenne szükség, mintha egy méretes folyó folyna át a városon.
A Vecsésiek a helyzetet a maguk módján próbálják kezelni. Sokan nagy kerülővel, hátsó utakon vagy a város belső kis utcáin próbálnak Budapestre jutni, mert nem akarnak negyedórákat várakozni, hogy kifordulhassanak a főútra vagy egyszerűen nem mernek bevágni a kocsisor közepébe, ahol csak a szerencsén múlik, hogy beléjük szalad a következő autó (ez utóbbi vezető még felelős sem lenne, mert a kikanyarodó hirtelen elévágott – nem mintha lehetett volna máshogy). A helyben ügyet intézők inkább olyan időszakot választanak az átkelésre, amik a csúcsforgalmon kívül esik. Egy Chaplin fimben a kialakult (kialakított) szituáció egészen komikus lenne, csakhát ez a valóság, több tízezer ember saját élete, mindennapja.
A okos döntéseket meghozók talán azt gondolták, hogy az 5000 forintos megyei matrica nem jelent nagy terhet senkinek, csak az autósok kicsiny része vállalja majd a folyamatos szenvedést a településeken át. Három év után elmondhatjuk, hogy rosszul gondolták. 5000 forint jól láthatóan számít. Tökmindegy ki-hogy magyarázza, az eredmény egyértelmű. Mint oly sokszor, az emberek a lábukkal (itt: autójukkal) szavaztak.
Milyen közigazgatási szakember az, aki elfelejti, hogy az adók/díjak kivetésének nem csak az a célja, hogy pénz kerüljön a kasszába, hanem az emberek viselkedésének befolyásolása is?
Képzeljük el, ha mondjuk Kaposvár elkerülőjét fizetőssé tennénk! Mit szólnának a helyiek? Mi értelme, milyen hatása lenne?
Az igazi probléma, hogy nem az valódi károsultak (a helyiek) dönthetnek arról, hogy fizetnek-e a nyugalomért, a biztonságért. A nem-ott-lakók, az átautózók döntenek úgy, hogy ezért nem érdemes pénzt kiadni. Azaz a megyei matricát megspórolók mások kárán spórolnak.
Az M0 fizetőssé tételekor sokat cikkeztek a fizetős-nem fizetős szakaszok nonszensznek tűnő váltakozásán. Az igazság az, hogy az M0 a fizetőssé tétel után is Budapest elkerülő útjaként funkcionál. Az M4 nem díjköteles volta megöli Vecsést és egy kicsit Üllőt is. Ide különösen illik a blog szlogenje: Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Ez a bejegyzés egy három év utáni segélykiáltás. Hogy meghallja-e valaki, azt nem tudom.