mi nem haldoklunk

mi így élünk

mi így élünk

Fociöröm, focisiker

2016. június 21. - p.a

Hogy lehet, hogy hirtelen szinte mindenki focirajongó lett? Ilyen a magyar lélek? Igazából sportőrült, csak eddig el volt nyomva? Mi történik itt?

magyarhollandszurk.JPG

Meccsnézés van. Kollektíven vagy magányosan, de drukkol mindenki. Elképesztő. Fiatal lányoktól a nagymamákig, könyvelőktől a virágárusokig és azon túl. Olyanok, akik még soha életükben nem néztek meccset. Téma a villamoson, ebéd közben a cégeknél, a templom után kifelé jövet. Ezrek indulnak útnak Franciaországba, a helyszínen izgulni. Olyanok, akiknek előtte eszébe sem jutott, hogy focimeccsre menjenek. A meccsek utáni budapesti népünnepélyt a napi sajtóban rendre a rendszerváltás eufóriájához hasonlítják. Kollektív öröm van. Nem csak a focirajongók, de nem is az általános sportrajongók. Hanem mindenki. Mi történt?

Tényleg egy EB normál esetben ezt hozza ki az emberekből? Egy országnyi emberből? Csak mi már olyan régen voltunk világversenyen, hogy elfelejtettük, ezért meglepő? A foci persze különleges, tudjuk, itt egyéb sportoknál jobban átélhető az izgalom. Többeket és jobban magával ragad. De ez? Amikor még anyukám is beül a tévé elé, hogy a magyaroknak drukkoljon! Mi történik itt?

img_20160621_0001.jpgIlyen nagy szám, hogy 30, 44 és 60 év után újra? Jó a marketingje? Focira kondicionál a kormány mindenkit már régóta? Vagy egyszerűen a magyar lélek genetikailag/kulturálisan focirajongó, csak eddig nem tudott kitörni?

Lehet. És a fentiek mellett még valami, ami felkarolja, az élménybe olvasztja azokat is, akik egyébként marhára nem érdeklődnek sem a foci, sem úgy általábanvéve a sport iránt.

Itt van egy országnyi ember (egy nép), telis-tele sikertelenséggel. Elrontott rendszerváltással, elrontott egészségüggyel-közigazgatással-oktatással, elrontott adórendszerrel, talán helyrehozhatatlanul elrontott társadalommal. Emberek, akik negyedszázada azt hallják, hogy nem elég hatékonyak, nem elég precízek, nem elég szorgalmasak. Akiknek azt tanítják, hogy a történelem tőlük csak elvett. Akik kizárólag a múltjukra lehetnek büszkék, ezért csípőből sorolják a hajdanvolt magyar királyok hódításait és az azt megelőző portyázásokat (de most USA védelmet kérnénk, ha két tank véletlenül átjönne a határon), a régi idők magyar származású Nobel díjasait (de most sehol sem vagyunk az egyetemek rangsorában), hogy a kontinensen Budapesten volt először földalatti (most meg… a budapesti tömegközlekedésre nincs is jó hasonlatom), hogy a magyar bor - a Himnuszban is benne van - a legjobb a világon (ja, csak a világnak valahogy nem nagyon kell), hogy a Kodály-módszer zenetanítása egyedülálló (de a világ zenei kultúrájára gyakorolt hatásunk aránytalanul, sőt kimutathatatlanul kicsi).

Egy országnyi ember, aki a jelenéből istenigazából kollektívan semmire sem büszke.

img_4857.JPG

Egyénileg esetleg. Sokaknak úgy sincs mire, de a kollektív büszkeség az más. Külön kategória. És nyilvánvalóan szükség van rá, de itt, mifelénk totál hiánycikk.

Most olyan, mintha csatákat nyernék valami nemes háborúban. Végre a külföldi sajtó nem arról beszél, hogy nyomorultak, szegények, reménytelenek, korruptak, gyűlölködőek, kisstílűek, veszélyes ideológiákat terjesztőek, destruktívak, menthetetlenek, kizárandóak vagyunk. Hanem példaként emlegetnek. Elismernek. Tisztelnek. Mikor volt utoljára ilyen? A focinkról beszélnek, persze. De azt mondják, „a magyarok”. És mi úgy értjük, ahogy érteni akarjuk. Mi, magyarok. Naugye.

Valahogy ugyanúgy magyar most a demagóg libsibolsi és a demagóg fidesznyik is. Most egyszerre nem erőltetett a magyarbüszkeség. Győzelmet ünneplünk. Mi győztünk. Mi.

Ha van mit ünnepelni, úgy tűnik, közösen is tudunk. Fura. Csak sikerélmény kell hozzá. A siker összeköt. Hirtelen máshogy látszik még a debil amerikai nacionalizmus is. Lehet, hogy a működő ország első lépcsője a kollektív sikerélmény, a kollektív büszkeség?

Az EB elmúlik. Utána mi lesz? Nem keresünk valami mást? Igen, tudom, reménytelen. Pedig nem csak praktikus lenne: meg is érdemelnénk.

A bejegyzés trackback címe:

https://miigyelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr588830504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása