Vagy mi történt itt? Mi lehet a háttérben?
Szépet fordult a magyar sajtó a német kancellár hétfői, Sopronban elhangzott beszéde körül. Mégsem akkorát, mint amit érdemelt volna. Valami nagyon fontos hangzott el. Valami, amire nem számított senki. Talán véletlen volt? Merkel kiszólásával legitimálhatja az Orbán-rendszert.
A beszéd idevágó része az index.hu fordításában:
„A kohéziós alapok, a strukturális alapok azzal a céllal jöttek létre, hogy elősegítsék a konvergenciát az EU-n belül – és ha ránézünk a magyar gazdasági növekedési rátákra, akkor láthatjuk, hogy ezt a pénzt az ország jól fektette be, hogy ez az emberek javát szolgálja –, és Németország örül, hogy magyarországi munkahelyeivel részt tud venni ebben a növekedésben.”
A jelenlegi magyar rendszer kritikusainak (én már le sem írom, hogy „ellenzék”) legfőbb érve és támadási pontja, hogy Orbánék ellopták az EU-pénzeket és ebből megvásárolták az országot, amit aztán a nagy vásárlás után kedvükre alakíthattak. Igazából erre a lopásnak nevezett akciósorozatra (nem jó szó a lopás, annál meredekebb dologról van itt szó) vezethető vissza minden: Mészáros Lőrinc és a többiek, a sajtó bedarálása, az alvilág (és a félalvilág) kontrollja, a hatalmas cégcsoportok létrejötte, a kastélyok, kisvasutak, stadionok és végső soron az emberek/hivatalok hadrendbe állítása.
A fő kritika és a döntő pont a fenti értelemben vett „lopás”, ami nélkül nem lett volna lehetséges a rendszer kiépítése és ami a rendszer meghatározó eleme ma is. Így jöhetett létre az, amit sok helyen szeretnek maffiaállamnak hívni, ezzel a negatívan csengő nyelvi fordulattal kerülve ki annak magyarázatát, hogy ez miért is rossz az országnak és a benne élőknek.
És egyszercsak jön Merkel. Azt hiszi mindenki, hogy majd jól odamondogat. Ehelyett kijelenti, hogy az EU-pénzek felhasználása megfelelően történt és ennek nagyon örül. Pofáncsap minden ellenzékit. Olyan súlyú mondás ez, ami háttérbe szorítja, árnyékba hajtja a kancellár és az EU minden egyéb kritikáját.
Tényleg ez történt? Hogy lehet ez? Verziók:
1. Merkel rögtönzött, méghozzá bénán. Így utólag ő is bánja. Ez nem valószínű, hiszen Európa egyik legrutinosabb politikusáról van szó. Persze nem tudhatjuk.
2. Merkel mondása németül valami teljesen mást, a fordítástól eltérőt jelent. Csakhát úgy tűnik, hogy nem.
3. Merkel és a beszédét előkészítők még annyira sem értik a magyar viszonyokat, hogy átlássák ennek a kijelentésnek a súlyát. Ez aztán tényleg valószínűtlen.
4. Merkel annyira jóban van Orbánnal, hogy tett neki egy szívességet, ő így volt udvarias. Azt hiszem, ezt senki sem gondolhatja komolyan.
5. Valamiféle politikai háttéralku történt, ahol ez a másfél mondat alaposan le lett egyeztetve és viszonzás jár/járt érte.
6. És persze az is lehet, hogy az egész meg sem történt. Csak egy médiahack.
Ne gondoljuk azt, hogy az Orbán-rezsimnek nem számít ez a merkeli állítás. Nagyon is érzik, régóta érzik, hogy ezen a ponton lehet őket megszorongatni, hogy a külföld, az EU itt tud támadni, itt próbálhatja megroppantani a rendszerüket. A levegőben, a közbeszédben régóta ott van az EU-pénzcsap jogosulatlan felhasználások miatti elzárásának lehetősége, amitől sokan retteghetnek. A hétfőn elhangzottaknál hitelesebb megnyugtatást nehéz lenne találni.
Az elmúlt évtized privát beszélgetéseinek állandóan jelen lévő (és rendre vitatott) eleme, hogy az EU-ból érkező pénzfolyam igazi, nem propagált célja egy új magyar elit, egy új magyar kapitalista tehetős réteg létrehozása, egyfajta XXI. századi eredeti tőkefelhalmozás, a Jánossy Ferenc-féle akkumulációs lavina megindítása. Most, a merkeli elszólás után még nehezebb ebben kételkedni.
Akárhogyis, Orbánék biztosan örülnek. Ha a fentiek közül az 5. pont igaz, akkor azt gondolják, hogy jól végezték a dolgukat. Ha a többi pont bármelyike, akkor csak szerencséjük volt. Mindenesetre azt javaslom a kormányt kívülről (azaz nem a Fideszen belülről) leváltani akaróknak, hogy nézzenek más főszlogen után - az „ország ellopása” nem jött be.
