Mennyire vagyunk távol a nyugati demokráciától? Nagyon.
Minden iskolás fejébe beleverik a híres szétválasztásokat: az állam és az egyház szétválasztását, a hatalmi ágak szétválasztását. Imádjuk ezeket, imádunk rájuk hivatkozni, evidenciának gondoljuk. Montesquieu mindenkinek ismerős.
A nyugati demokráciákban van még egy fontos szétválasztás, amiről itthon nem is hallunk és valószínűleg a jövőben sem fogunk. Ez a harmadik szétválasztás érdekérvényesítő csoportok szerint szedi elméleti darabokra a társadalmat. Nézzük a legegyszerűbb osztályozást, nekünk most ez is elég lesz:
dolgozó nép
üzleti élet
politikusok
ngo
A fenti csoportok között nyilvánvalóan van átfedés/átjárás, mégis: a nyugati társadalomban megvan az igény arra, hogy ezek többé-kevésbé elkülönüljenek egymástól vagy legalábbis képesek legyenek önállóan érvényesíteni az érdekeiket, ha arra szükség van. Talán a legjobb példa, hogy a legtöbb országban nagyon szigorú szabályok vonatkoznak arra, hogy az üzleti élet milyen módon és mértékben támogathat politikai pártokat és különösen azok kampányát (ezeket persze mindenhol megtrükközik, de ez most nem fontos).
Nyugaton a társadalmi döntések úgy születnek, hogy ezek a csoportok megpróbálják az érdekeiket érvényesíteni egymással szemben. Nem feltétlenül tisztességes, törvényes módon, de ez a mi szempontunkból lényegtelen. A gyógyszerlobbi megpróbálja befolyásolni a törvényhozást, a környezetvédelmi ngo-k tüntetnek egy új erőmű építése ellen, stb. Az érdekérvényesítés a külpolitikába ugyanúgy belemászik, mint a kultúrpolitikába: fegyverlobbi, vámszabályok, színháztámogatás. Egyszerűen így működnek ezek az országok, ez az alapvető működési rendjük.
Hiába van átfedés a csoportok között, hiába küzdenek illegális eszközökkel is, a nyugati demokrácia társadalma hisz abban, hogy az érdekcsoportok szétválasztása fontos, mert az ország számára ebben a struktúrában születnek a legjobb megoldások. Nyugaton ez a demokrácia lényege. Vagy akár azt is mondhatnám, hogy a fenti csoportok szétválasztása nyugaton legalább annyira fontos, mint maga a demokrácia.
Magyarország nem így működik. Magyarországon az üzleti élet elsöprő nagy része összemosódik a politikával, méghozzá elég speciális, karakteres módon: az ország első embere az ország leggazdagabb embere és többé-kevésbe függőségi viszonyban tartja az utána követező gazdag embereket.
A mai magyar társadalom működési struktúrája egyáltalán nem hasonlít a nyugati világban kialakítotthoz. Ott inkább az üzleti élet fogja a politikát, itt inkább a politika fogja az üzleti életet. Ez a különbség alapvetően változtatja meg az országot. Annyira alapvetően, hogy nem szabad azt hinnünk, ugyanolyan társadalmi rendszerben élünk, mint a nyugat.
Ez a bejegyzés nem értékítélet. Nem teszi le a voksát egyik berendezkedés mellett sem, nem beszél arról, mi lenne jó az országnak, mi lenne jó az itt élőknek. Ez a bejegyzés egy ténymegállapítás, miszerint Magyarország nem (nagyon nem) nyugati típusú demokrácia, hanem inkább egy monarchiához hasonlít, ahol erős, de nem kizárólagos hűbéresi rendszer alapján működik az érdekérvényesítés és a döntéshozás.
Ez a bejegyzés ezt a struktúrát újfeudalizmusnak hívja, mert ugyan nincsen felkent, megkoronázott király, aki a legfőbb hűbérúrként minden föld végső tulajdonosa, de van egy ember (vagy nagyon szűk embercsoport), aki politikai szerepben fogja az üzleti élet szinte minden szegmensét, rendelkezik a termelési tényezők felett, a hűbéri ajándékokért és jogokért pedig hűbéri esküt vár.
Tévedés diktatúrát kiáltani. Tévedés oligarcházni. Nincs szó kádárizmusról. A sokat emlegetett „lovagok” már közelít.
Annak idején Magyarország a kései feudalizmusból egyenesen a szocializmusba gyalogolt. A magyar ember nem érti, nem érzi a nyugati modellt, sőt gyanús neki az összevisszaság, az átláthatatlan, könnyen manipulálható/lobbizható döntési rendszer. Azt látja, hogy a nyugati típusú demokráciát 25-30 év alatt nem tudtuk sikerre vinni. Úgy tűnik, a magyar ember a rendet szereti, az egyenes vonalú hierarchiát. Ez alapján az újfeudalizmus közelebb áll a pannon néplélekhez.
Hogy a blog nevéhez hűek maradjunk: Újfeudalizmus - mi nem haldoklunk, mi így élünk.