A profi és a lelkes.
Kétféle politikus létezik abból a szempontból, hogy hogyan kerül a hatalom közelébe. Mindegy, hogy demokratikus rendszerről beszélünk vagy istenkirályságról.
Az egyik ráérez arra, hogy mire lehet támogatást szerezni és eredeti meggyőződésétől függetlenül felveszi a megfelelő pózt. Ő a profi. Tudja, mit akar elérni és mindent megtesz, hogy elérje. Kijelöli a célt, dolgozik a megvalósításán. Lehet, egyesek azt mondják rá, hogy köpönyegforgató, elvtelen és szemét ember, de ő támogatást szerez maga mögé és sikerre tör, sőt a sikert el is érheti, hiszen attól, hogy valaki köpönyegforgató, elvtelen vagy szemét, még lehet sikeres. Így volt ez mindigis a történelem során.
A másiknak elvei vannak és azt mereven képviseli. Ha szerencséje van, ha pont jókor van jó helyen, az elvei elég támogatásra találnak és hatalomra kerül. Ő a lelkes. Gyakrabban forradalmár, mint stratéga. Lehet, hogy egyesek azt mondják rá, hogy idealista, szűklátókörű és megszállott, de mégis valahogy elegen állnak mellé, hogy elérhesse a sikert, hiszen attól, hogy valaki idealista, szűklátókörű vagy megszállott, még lehet sikeres. Így volt ez mindigis a történelem során.
Mondanám, hogy van, amikor egy politikus részben ilyen, részben olyan, de azt hiszem nincsen. Nincsenek átmenetek. Esetleg, hogy a politikus az egyikből idővel a másikká fejlődik (illetve inkább fordítva).
Köpönyegforgatók, elvtelenek, szemetek, idealisták, szűklátókörűek, megszállottak. Mit mondjak, kellenek az ilyenek is, mert különben a mai napig ősközösségi társadalomban élnénk. Vagy nem?
