mi nem haldoklunk

mi így élünk

mi így élünk

Változó (állat)világ

2018. április 15. - p.a

kert_8.jpg

A külváros speciális élőhely, saját, jellemző faunával. Előnyére változott ez a családi házas és kislakótelepes, épített- vagy konyhakertes, aszfaltozott vagy térkövezett, játszóteres világ?

Klímaváltozás, a környezetvédelmi szabályozás változásai, saját életmódváltozásaink: az élővilág idomul az új feltételekhez. Talán bele sem gondolunk, hogy az elmúlt 30-40 évben mennyire átalakult a külvárosi állatsereglet. Persze lehetetlen nem észrevenni a nyári esték fülsüketítően ciripelő kabócáit és a ruhásszekrénybe rendre betévedő, kiirthatatlan poloskahadakat. 

Ennek a bejegyzésnek egyáltalán nem célja, hogy átfogóan, a teljesség igényével bemutassa a külvárosi élővilág változását. Ez nem tudományos cikk. Érdekes lenne olyat is olvasni, de itt most csak arról van szó, hogy néhány bekezdés erejéig dőljünk hátra a székünkben és kivételesen ne politikai vagy gazdasági történések szempontjából gondolkodjunk az elmúlt bő negyedszázadon, hanem közvetlen természeti környezetünkre rácsodálkozva. 

Ez a bejegyzés nem vizsgálja az okokat, csak megfigyeléseket, irányokat, érzéseket rögzít. Kis amatőr természetbúvár a külvárosi ház körül – magyar verzió 2018. 

kert.jpg

Madarak

Eltűntek a verebek, ki tudja miért. Nem is olyan régen még a leghétköznapibb jelenségnek számítottak, ma már sokkal ritkábban látni őket. Nem úgy a széncinegék.  A ’80-as években a téli madáretető díszei, kiemelten várt vendégei voltak. Idén egy-egy alkalommal hirtelen féltucat is érkezett egy fára, miközben a kert végében már keresgélt ugyanennyi. 

kert_1.jpg

Sokkal több a szarka, talán kicsit kevesebb a galamb, bár ez utóbbit (a közvetlen rajongóin kívül) mindenki soknak tartja, bármennyi is van belőlük. A varjak téli felhői már nem olyan nagyok, de arányaiban talán több dolmányos varjú lépeget az árokpartokon. A külvárosban gólya régen sem volt sok, most meg annyi sincs. 

Mostanában többször lehetett hallani arról, hogy a baglyok a városokba kötöznek. Tény, hogy korábban nem vagy alig lehetett ház felett suhanó hatalmas fülesbaglyokat látni, most meg rendszeres vendégek. Más kérdés, hogy országos szinten az állomány változik vagy nem (azaz csak beköltöznek a városba vagy tényleg több is van belőlük, ahogy mi érzékeljük). 

kert_4.jpg

Rovarok

A Földközi-tenger mellől ideköltöztek a kabócák, alapvetően változtatva meg a nyári esték hangulatát. Annyira intenzív és állandó a jelenlétük, hogy a kezdeti háborgás után talán már meg is szoktuk őket. Pedig a ’80-as években nyomuk sem volt. Ugyanígy a poloskák, amik a lakásba betolakodó állatok listáján a futottak még kategóriából első helyre verekedték magukat. Kivéve, hogy ezeket valószínűleg soha nem fogjuk megszokni. Bemásznak az ágyunkba és a mosogatóba, néha többtucat egyszerre. 

kert_3.jpg

Hol vannak a legyek? Sehol. Nem bánjuk persze. Ma már hihetetlennek tűnik, mennyi küzdelem volt velük annak idején. Ha már választani kell a lakást támadó állatok közül, akkor inkább a poloska. Ha cserének fogjuk fel, nem is volt rossz. 

30 éve is intenzív szúnyogirtás folyt, gondolom manapság hatékonyabb és kiterjedtebb, mert szúnyog-hadak csak elvétve és rövid ideig zavarják a kerti sörözéseket (de lehet, hogy más az ok), míg korábban ez sokkal általánosabb volt. 

A szarvasbogarak és orrszarvúbogarak gyakori vendégek a kertben, míg régen inkább csak a határozókban olvashattunk róluk vagy erdei túrán láthattuk őket, ha egyáltalán. 

Az azelőtt errefelé ismeretlen szitakötők ma már magabiztosan szállnak kerti tóról kerti tóra. 

kert_7.jpg

Még egy évtizede is nagyon ritkának számított a boróka díszbogár. Ez az, amelyik a lassan eltűnő tujákat tönkreteszi. Én tavaly több százat találtam az egyik rönkömön. Extra védett, egyébként. 

Megfogyatkoztak a lepkék. Korábban el sem lehetett képzelni, hogy a káposztalepke vagy a kék boglárka elpusztítható. A kertekben mindig csapatostul repkedtek, még a kisebb helyeken is. Alig van gyöngyházlepke, fecskefarú lepke vagy kardoslepke. Ezekre persze régebben is rácsodálkoztunk, de ma már tényleg alig látni őket. 

kert_6.jpg

Egyéb

Mindenféle gyíkok: Régen tömegállat volt, ma inkább csak néhány helyen él, igaz, ott (úgy tűnik) elég jól. A varangyok továbbra is a vízaknáinkban telelnek. Továbbra sem tudom, ki ijed meg jobban, amikor tavasszal lemászva rájuklépünk (feltételezhetően a varangyok, bár a fene tudja). A denevérek, rigók, hangyák, molyok mintha változatlan intenzitással lennének jelen. 

Sok a poloska, de nincsenek legyek. Kevés a lepke, de rendszeres látogatók az orrszarvúbogarak. A külvárosi állatvilág átalakult. Változott az is, hogy kevesebbet foglalkozunk a természettel és így szinte észre sem vesszük, mi történik körülöttünk, amíg nem zavarja meg a mindennapi életünket. Hát igen, vakok vagyunk, hiszen túl sokat ülünk a számítógép előtt. Blogot írunk vagy olvasunk.

kert_9.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://miigyelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr5313835902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása