Akkor most féljünk vagy ne?

Hallom a kormánypárti megmondóemberek nyilatkozatait. Nem tudom nem észrevenni a békemenetes tömeg méretét, jelentős részük oroszpártiságát. Látom, hogy az ország vezetői mint mondanak, pontosabban, hogy mit nem mondanak. Olvasom a magányos fecskeként nyarat csinálni akaró Németh Zsoltot és az őt támadó reakciókat, fájónak érzem elvtársainak némaságát, akiknek ki kellene állniuk mellette.

Világos, hogy Magyarország és a magyar nép máshogy gondolkodik, mint a környéken mindenki más.

Azt mondják (úgy tűnik, nem alap nélkül), hogy Putyin elszámolta magát, legalábbis nem az elhúzódó háború volt az eredeti terv. Azt hitte, az ukránok egy jó része örülni fog a bevonulásának, másik részének pedig eszébe sem jut az ellenállás, mert félti az életét. Hogy a nyugatbarát politikusok gyorsan elmenekülnek és orosz befolyás alá vont, semlegesnek mondott kormány kerül az ország élére.

De Ukrajnával ezt nem lehetett megtenni. Hogy miért, az most mindegy.

Viszont van egy másik ország, ami ebben nem olyan, mint Ukrajna. Ebben az országban az emberek jelentős része örülne az oroszok bevonulásának, maradék részének pedig eszébe sem jutna az ellenállás, mert féltené az életét. Ebből az országból a nyugatbarát politikusok gyorsan elmenekülnének, miközben az orosz befolyás alá vont, semlegesnek mondott kormány megerősödne az ország élén.

Putyin és az orosz hadsereg minden valószínűség szerint nem akar és nem fog idejönni. Tőlük nem kell félnünk. Úgy látom, magunktól annál inkább.