El kell felejtenünk a munka adóztatását.
Az emberek bevándorlás-ellenesek. Mindenhol. Londontól Budapestig, sőt messze ezen túl is. Hasít, régóta hasít a politika azon része, amelyik felül erre. A bevándorlásellenesség már nem politikai oldal kérdése, legfeljebb egyes politikusok nem ismerték fel az igényeket.
Bevándorlásra azért van szükség, hogy legyen, aki dolgozik.
A szocializmusban nem hiányzott a bevándorlás, mert ott nem kellett annyira dolgozni. A kapitalizmusban dolgozni kell, mert különben nem lesznek elég gazdagok a gazdagok.
Dolgozni nem mindig öröm, különösen, ha még külön el is kedvetlenítenek a munkától azzal, hogy alaposan megadóztatják azt. És nem csak az szja-ról van szó. Ma Magyarországon a dolgozó bérére kivetett (kedvezmények nélküli) adóteher több, mint 40%. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló ennyivel kevesebbet kap, mint amennyibe kerül. Ez a munka valódi adója. Ki csodálkozik azon, hogy az emberek nem akarnak dolgozni (és a vállalkozók nem akarnak munkavállalókat felvenni), amikor ilyen súlyosan büntetik (igen, jó szó ez: büntetik) a munkát?
A bevándorlás ellenszere a munka adóztatásának megszűntetése.
Hogy ez a pénz a dolgozónál vagy a vállalkozónál marad, az szinte mindegy (valószínűleg elosztanák egymás között). A kieső költségvetési bevételt persze valahogyan pótolni kell (emellett nyilván az állami kiadások csökkentése is szóba jöhet), de biztosan nem úgy, hogy az embereket elkedvetlenítik a munkavállalástól vagy a foglalkoztatástól. Mert akárhogyis magyarázzuk, akármennyire is szocialistának tűnik a gondolat (nem az), attól megy előre az ország, hogy az emberek előre viszik, azaz dolgoznak.
