Attól függ, mit értünk hatósági ár alatt. 

A hatósági ár (azaz amikor az állam jogszabályokkal korlátozza a piaci ármegállapítást) kifejezés Magyarországon sokaknak a szocialista rendszert juttatja eszébe, pedig ez a közgazdasági eszköz általánosan, rendszerfüggetlenül használható, sőt esetenként igen hasznos élni vele. Nem mindegy azonban, hogy hogyan. 

A pcr-vírusteszt hatósági árát az indokolhatja, hogy a megnövekedett, sőt pánikszerű kereslet vállalhatatlan kilengéseket okoz a teszt árában. 

Tegnap vacsoráztál valakivel, akiről mára kiderült, hogy koronavírusos? Ráadásul mára neked is kapar a torkod egy kicsit? Gyorsan akarod tudni, hogy lemondjad-e a családi hétvégét vagy az aznapi tárgyalásokat? Mennyit ér ez meg neked? 75.000 Ft-ért mi adjuk a leggyorsabb eredményt! 85.000 Ft-ért még gyorsabb tud lenni.
Másnap rájössz, hogy egy másik szolgáltató kevesebb, mint a harmadáért megcsinálta volna ugyanezt. 

A pcr-tesztek területén jelenleg nem normális viszonyok uralkodnak, mert:
*gyakoriak a pánikvásárlások, ahol a pánikoló vevőt könnyű kihasználni
*nem telt még el elég idő, hogy a piac stabilizálódjon
*fentiek miatt torzítottak a piaci információk

Ezek a körülmények kedveznek a szerencsevadászoknak, a csalóknak, ideális a fogyasztók lerablására, a kiszolgáltatott helyzetükkel való visszaélésre egy olyan területen, ami a közeljövőben rendkívüli jelentőséggel bír. 

A kormány jól érzi, hogy helyén való lehet az állami beavatkozás (azon túl, hogy az állam már eleve egy jelentős játékos a tesztelésben) és ez a blog azt állítja, hogy a hatósági ár gyors bevezetése megfelelő megoldást kínálhat, ha okos szabályozás születik. 

Így hirtelen elég nagy a bizonytalanság a kormány szándékait illetően, amit jól mutat, hogy (a valószínűleg jól értesült) Index pénteki cikkében 15-20eFt-ra teszi a várható hatósági árat, míg a 444 úgy értelmezte Gulyás Gergely nyilatkozatát, hogy„6-8 ezer forintnál alacsonyabb lesz a tesztek ára”. 

De nem csak a konkrét árról van szó, és ez a bejegyzésünk lényege. Három kérdésre kell válaszolni a hatósági ár bevezetésekor: 

1. Fix árat vagy árplafont határozunk meg? Az árplafon előnye a fix árral szemben, hogy lehetővé teszi a versenyt a szolgáltatók között, az ár lefelé szabadon eltérhet, vagyis engedélyezi, hogy a jobb minőséget (pl gyors eredmény) nyújtó szolgáltató magasabb árat kapjon, miközben az extrém magas, fogyasztót kihasználó árazás nem lehetséges, azaz az eredeti problémánkat megoldottuk. Az árak így nem lesznek igazán alacsonyak (illetve lesz alacsony ár, de ott gyengébb szolgáltatás várható), viszont a piaci működés előnyei megmutatkozhatnak.

2. Mekkora legyen a hatósági ár? Ha túl alacsony (ez a blog azt gondolja, hogy a 6-8 ezer forint biztosan ilyen), akkor a szolgáltatók jó része kilép a piacról, nem szolgáltat, mert nem éri meg neki. Ez biztosan elkerülendő, hiszen pont arra lenne szükség, hogy az ország teszt-kapacitása tovább növekedjen. A tavaszi és a mostani tesztelés nagy különbsége, hogy a laborok (köztük a jelentős mértékben magánlaborok) elindultak a covid-szolgáltatásukkal. Ugye emlékszünk, áprilisban mindenki arról beszélt, hogy többet kellene tesztelni. Most végre sokkal többet tesztelünk. Valószínűleg így sem eleget, de ne öljük meg a jó irányba mozduló piacot egy rosszul megállapított, de szavazókat hozó árszinttel.

3. Ki szenvedje el az alacsonyabb árakból adódó veszteséget? Elsőre evidensnek tűnik, hogy a szolgáltató (mert csökken az árbevétele), de vannak egyéb módszerek is. Az állam adhat párezer forintot a vevőknek (tehát a betegek valódi terhe csökken, nem a labor bevétele), ha a laborokat akarja támogatni. Nyilván ehhez egyéb mellékszabályokat is be kell vezetni és bonyolult/költséges a megvalósítása. Maguk a szolgáltatók is kaphatnak árkiegészítést az államtól, ha bizonyos feltételeknek megfelelnek. Így működik az egészségügy más területeken. Ez a blog azt állítja, hogy rövidtávon a legolcsóbb, legegyszerűbb, így leggyorsabban bevezethető és legkevesebb visszaélésre lehetőséget adó megoldást kell választani és az árszabályozásból adódó terheket teljes egészében a szolgáltatókra kell hárítani. 

Nem jó, ha akár a kormány, akár a sajtó a szolgáltatók ellen agitál, mondván, elfogadhatatlan extraprofitra tesznek szert. Különösen, hogy nem mindegyikre igaz ez. A cégek tesztekhez szükséges anyagbeszerzésen túl soktízmilliós gépeket lízingelnek a tesztek futtatásához, magas képzettségű embereket alkalmaznak, ingatlanokat bérelnek, ahol különleges biztonsági körülményeket kell biztosítaniuk.

Tesztet végezni nem gyerekjáték és nem alacsony költségszintű munka. A keresletet senki nem fogja profit nélkül kiszolgálni. A profit nem bűn, ezt talán a legtöbben már megtanulták. A szorult helyzetben lévő vevőket viszont meg kell védeni, nem szabad hagyni, hogy kihasználják, kirabolják őket. De a fogyasztóvédelmet el is lehet szúrni, összedöntve vagy megcsonkítva a piacot. Reméljük, a kormányban eszébe jut másnak is a fenti három pont. Vagy ha nem, akkor valaki szól nekik, hogy olvassák el ezt a bejegyzést.