Többről van itt szó, mint egy újabb J.Lo popfilmről
A Wall Street pillangói (Hustlers) gengszterfilm. Aki másra számítva ül be a moziba, az csalódni fog. Ennél érdekesebb, hogy csalódni fog az is, aki gengszterfilmet vár, de a korábbi idők gengszterfilmjeinek szerelmese. Ez itt már nem a Godfather, nem a Scarface, nem a Scorsese-féle Casino és Goodfellas. De nem is kevesebb azoknál.
Szentségtörés? Ha valakinek ez az első gondolata, az (jó eséllyel) egyszerűen régi ember és csak azon kesereg, hogy régen minden jobb volt. Lehet, hogy igaza is van, de látni kell, hogy nem 1972, 1983, 1990 vagy 1995 van, hanem 2019. És (akár tetszik, akár nem) ilyen egy mai gengszterfilm.
Milyen?
*Csajos, azaz női főszereplős, ahol Jennifer Lopez és a többiek nem is próbálnak férfiként viselkedni, hanem a maguk módján élik meg a gengszterséget
*Színes bőrű, azaz fehér ember leginkább az áldozatok között szerepel, illetve mutatóban a gengszter-oldalon is van, de messze alsóbb kategóriás jelenségként
*A 2008-as pénzügyi válságból eredezteti magát
*Explicitebb, ami azt jelenti, hogy trágárabb, meztelenebb, igaz, sokkal kevesebb a brutalitás és így a vér
*A korábban megszokott férfi-női szerepek teljesen felcserélődnek: a férfiakat kihasználják, leugatják, lenézik, kidobják, tárgyként kezelik, az életben (és a filmben) komoly szerepet nem kaphatnak
A nőiességből sokminden következik, mások az élet nagy problémái, más az érzelmek megélése, más a karakterek egymáshoz való viszonya, azok hullámzása. Más a büntetés, a bűnhődés. Nyilván más a hiszti és a vagányság-érzet is. Más a stílus. Attól ez még ugyanaz a gengszterfilm, mint régen, legalábbis ma ez a gengszterfilm.
Ez már nem egy jópofa Ocean’s 8 Sandra Bullockkal, pláne nem egy női Szellemírtók és remélem senkinek sem jut eszébe a Janet Jackson Poetic Justice vagy hasonló ősi próbálkozás. Ez nem egy nőivé csinált valami. Ez egy önálló jogú, teljes erejű gengszterfilm. Hatalomátvétel és tökéletes korlenyomat.
Viszlát De Niro, viszlát Pacino, viszlát Pesci. Olyanok vagytok, mint a fekete-fehér klasszikusok a színes film megjelenése után. Szeretünk titeket, hivatkozunk rátok, de más világ van már. Más világ, amit nem kell szeretni, de hiba lenne nem elismerni.
