Három egyszerű szabály ülő munkát végzőknek. 

A dolgozó emberek zöme számítógép előtt ülve vagy autót vezetve tölti ideje nagy részét. Ez a poszt nekik szól. Három végtelenül egyszerű szabály, hogy legalább esélyük legyen arra, hogy gyerekeik/barátaik/kollégáik ne fizikai roncsnak lássák őket néhány év elteltével.

Lépcsőház-szabály:
Ha munka közben emeletek között kell közlekedni, ne használjuk a liftet, hanem lépcsőzzünk. Felfelé talán megdobogtatja a szívünk, talán kifulladunk és mire fölérünk alig tudunk beszélni, sőt valószínűleg több időt is vesz igénybe, de ha azt hisszük, hogy ez nem fér bele a napi rutinba, akkor a gondolkodásunkkal van a baj és/vagy esetleg a munkahelyünkkel (embertelen helyen dolgozunk). Lefelé pedig tényleg nem nehéz. Ha valamiért mégsem megy, akkor próbáljunk legalább 1-2 emeletet és csak onnan liftezzünk.

Szomszédutca-szabály:
Ha kocsival kell mennünk valahova (tárgyalásra, bankba, közjegyzőhöz vagy akár vásárolni), akkor ne közvetlenül a célpont mellett álljunk meg, hanem a szomszéd utcában vagy még távolabb. Semmi bajunk nem lesz, ha kicsit sétálunk. Azon a néhány percen sem fog múlni, még akkor sem, ha késésben vagyunk. Egészen furcsa, amikor azon mérgelődnek az emberek, hogy nem volt a közelben hely. Ez nem hátrány, ez előny.

Víz-szabály:
Imádunk ebédelni. Erről majd talán készül egy külön poszt is, annyira érdekes jelenég, de most csak annyit, hogy a legtöbb ember számára az ebéd az egyébként halálosan unalmas/fárasztó/idegesítő nap legfontosabb eseménye. És az unalmas/fárasztó/idegesítő délelőtt után hajlamosak vagyunk odatenni a tálcára mindenféle cukros italt. Kólát, gyümölcslét, tökmindegymilyen üdítőt. Pedig egyszerűbbnek kellene lennünk: Igyunk csak vizet! Nem olyan bonyolult.

Ez a bejegyzés nem akar illúziókat kelteni: a három szabály betartása önmagában nem elég semmire. Nem helyettesíti a rendszeres és kimerítő testmozgást és a körülményeinkhez igazított (legtöbbször: visszafogott) étkezést sem. Mégis fontos a betartásuk. Mert ha ennyit sem tudunk megtenni az egészségünkért, akkor hogyan támaszthatnánk magunkkal szemben ennél nehezebb, bonyolultabb és mindenképpen több időt igénylő próbatételeket?