A gazdaságtörténeti könyvekben külön fejezet lesz majd a mostani támogatás-alapú gazdaság.

Támogatják a lakásvásárlást, szinte átláthatatlanul sokféle módon. Támogatják a nyílászáró-cserét, a festési munkákat, a konyhabútor cseréjét, a fürdőszoba teljes felújítását. Támogatják a napelemek telepítését. A sokszemélyes autók vásárlását. Az elektromos autók vásárlását. Az elektromos biciklik vásárlását. Minapi hír, hogy hamarosan támogatják a mobiltelefonok lecserélését, ha esetleg valakinek régi telefonja lenne. Támogatják, ha valaki magánbölcsödébe vinné a gyerekét. Támogatják, ha valaki nem akarja vagy nem tudja fizetni a hitelét. Évek óta támogatják az összes rezsiszámlát.

Támogatják az egyházat, hogy azok újra és újra felújíthassák az ingatlanjaikat és kertjeiket. Ész nélkül támogatják a cégeket, hogy mindenféle gépeket vegyenek vagy kutatási tevékenységet végezzenek. Támogatják a mezőgazdaságot, hogy versenyképes legyen. Támogatják a vállalatok trianoni határokon belüli terjeszkedését. Támogatják a turisztikai szálláshely létesítését.

Adókedvezménnyel támogatják a fiatalok munkábaállását. Támogatást kapnak a katások. Az szja-t is visszafizetik. Az iparűzési adót lefelezik. Bértámogatást adnak.

Támogatják a vadászatot, mert a vadászok szép, férfias hagyományt őriznek. Támogatják a színházakat (persze ezeket mindigis támogatták). Támogatják a popzenét, mert így nem fogalmaz meg kritikát. Természetesen a focit is támogatják, mert… az a miniszterelnök kedvenc sportja. Támogatásokból emeltek és emelnek új magyar elitet, új tőkésosztályt.

Az országban mindenki megszokta, hogy támogatják. Mintha ez lenne az alap. Itt már az a furcsa, ha valakit/valamit nem támogatnak. Szinte gyanús. Közben senkiben nem merül fel, hogy a túltolt támogatósdinak, a támogatás-alapú gazdaságnak meglesz a böjtje.

Mert a támogatott nem küzd meg azért, amit kap és így nem is értékeli eléggé és ellustul. Mert az a néhány nem-támogatott berág és elmegy a fenébe, de legalábbis jogosnak érzi, hogy minden magyar adófizetést kikerüljön vagy simán csak megutálja, ami körülötte történik. Mert a támogatások felhasználásának ellenőrzése elképesztő kapacitásokat köt le és rendkívül hatékonytalan. Mert a támogatások szörnyű adminisztrációs terhet jelentenek mindenkinek. Mert a támogatások alaposan bekavarnak a piaci árakba és átláthatatlan, de biztosan tervezhetetlen, hogy kik lesznek a valódi kedvezményezettjei. Mert a támogatások erősítik az inflációt és hiánygazdaságot alakítanak ki, miközben felesleges fogyasztást generálnak. Mert a támogatások kiszolgáltatottságot eredményeznek. És persze ez a pénz hiányzik valahonnan.

A legtöbb támogatás külön-külön érthető, talán kívánatos is vagy legalábbis indokolható. De így együtt sok, amiből nagy baj lesz. Amikor a mennyiség a minőség, a cél (egy jobb ország???) rovására megy.

A támogatás-alapú gazdaság lélegeztetőgépen tartott gazdaság és ha valamit megtanultunk az elmúlt másfél évben, akkor az az, hogy a lélegeztetőgépről kevés esély van a visszatérésre.

Hol vannak a közgazdászok, akik felemelik a szavukat a támogatásdömping ellen? Hol van az, aki ki meri mondani, hogy ez a vadkapitalizmusnak hívott valami igazából a szocializmusba hajlik? Ki meri legalább önmagának bevallani, hogy a magyar foci támogatása és az ezáltal létrehozott eredmény nem a kivétel, hanem a szabály? Ki meri felvállalni a véleményét, hogy nem jó lélegeztetőgépen élni?

Vagy ez már a kapszulába zárt, Mátrix által kihasznált, mesterségesen életben tartott, messiásra váró emberiség? Ki hiszi azt, hogy ez máshol is így van, mindigis így volt, most is így a legjobb?